Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából ma egy különleges beszélgetőpartnert köszönthetünk: Martos Pétert, aki 1956-ban, nyolcéves kisfiúként családjával együtt Ausztriába menekült, és itt figyelemre méltó kitartással, elszántsággal és akaraterővel épített magának új életet. Évtizedeken át a Die Presse című osztrák napilap újságírójaként dolgozott, elsősorban Kelet-Európa, azon belül is Magyarország politikai eseményeivel foglalkozott. Tudósít

Berobbant a Wien Museum és az Albertina új kiállítása, kevésbé ismert alkotókkal hódít a Leopold Múzeum és az Unteres Belvedere. Tartsanak velünk egy virtuális őszi múzeumi sétára. “Mostan színes tintákról álmodom” – írta egy jó évszázaddal ezelőtt Kosztolányi Dezső, mi pedig elcsodálkozunk a Wien Museum Farbenspiel (Színjáték) című kiállításán, milyen sokáig tartott az emberiségnek, amíg felfedezte a színkeverést, amivel aztán végre színezhette a ruhákat, tintákat, lelkeket.

Dr. Kopácsi Sándor ezredes, vezérőrnagy 1956-ban a Budapest rendőrfőkapitánya volt, majd a forradalmi Nemzetőrség helyettes parancsnoka lett. 1956. november 4-én Nagy Imrével és a kormány néhány tagjával tízéves lánya is a jugoszláv nagykövetség épületébe menekült. Kopácsi Sándor őt indult el kiszabadítani, amikor orosz járőrök elfogták és a szovjet követség alatti zárkák egyikébe zárták. A Fő utcai börtönbe került, közel két évet töltött magánzárkában. A Nagy Imre-per hatodr

Christian Pilnacek, az osztrák igazságszolgáltatás egykori kulcsfigurája felfüggesztése után is aktív maradt politikai és jogi körökben. Laptopjáról egy olyan megbízási szerződés tervezete került elő, amely szerint egy korábbi BVT-munkatárssal együtt egy magyar ügyvédnek dolgozott volna. A projekt budapesti utakat, információgyűjtést és a Magyarország és az Európai Unió közötti konfliktusokkal kapcsolatos munkát is magában foglalta, az első hónapra pedig 36 ezer eurós díjazás