Köztudott, hogy Bécs a valcer, általában a zene városa. Arról már kevésbé hallottak Bécs csodálói, hogy a joviális humor városa is lenne. Pedig csakugyan az. Persze éveket kell Bécsben élni ahhoz, hogy az ember ezt a humort észrevegye és megértse, no meg ahhoz, hogy vidám résztvevője, ne pedig értetlen céltáblája legyen a heccnek. Mert heccnek mindenképpen kell lenni, vagyis ahogy a nóta mondja, bécsi dialektusban: „A Hetz muaß sein…” Ha magyarul azt mondom, hecc, bizony nem

Több mint 100 éve létezik, de mindmáig a csodájára járnak. A bécsi szociális lakáspolitikáról van szó, amely az első világháború után kezdett formálódni, mert kevés volt a lakás a városban, és azok is szűkösek voltak. Az anyagilag megfizethető kényelmet és biztonságot jelentő program mindmáig formálódik. Főszereplője a bérlakás, amelynek örökös tulajdonosa maga a város. Ő gondoskodik lakásvagyonának állagáról, értékállóságáról, és dönti el, kik lehetnek lakók. A program elsős

Christian Pilnacek, az osztrák igazságszolgáltatás egykori kulcsfigurája felfüggesztése után is aktív maradt politikai és jogi körökben. Laptopjáról egy olyan megbízási szerződés tervezete került elő, amely szerint egy korábbi BVT-munkatárssal együtt egy magyar ügyvédnek dolgozott volna. A projekt budapesti utakat, információgyűjtést és a Magyarország és az Európai Unió közötti konfliktusokkal kapcsolatos munkát is magában foglalta, az első hónapra pedig 36 ezer eurós díjazás

Ötven éve még merész kísérletnek számított, ma pedig több mint kilencezer ember otthona. A Bécs déli részén álló Alterlaa első látásra hatalmas betonrengetegnek tűnik, közelebbről azonban egészen más arcát mutatja: zöldterületek, nagy teraszok, tetőmedencék, sport- és közösségi terek, üzletek és a mindennapi élethez szükséges szolgáltatások alkotnak benne egy önálló kisvárost. Harry Glück építész 1970-es évekbeli elképzelése arról, hogyan lehet sok embernek megfizethető, mégi

Uniós milliárdok, azbeszt a határ mindkét oldalán és az izraeli válogatott, amely Debrecenben játssza hazai mérkőzéseit – meglehetősen sokszínű volt az elmúlt hét magyar mérlege az osztrák sajtóban. A témák ugyan különbözőek, de mindegyikben megjelenik egy közös szál: Magyarország és Ausztria kapcsolata, legyen szó uniós politikáról, határon átnyúló környezeti problémáról vagy éppen egy politikailag érzékeny sporteseményről. EU-pénzek és az új magyar kormány Az osztrák sajtób

Ma a Hidden Kitchenben, Bécs belvárosában, a Färbergassén vagyunk, és a márka tulajdonosával és megálmodójával, Julia Kutassal beszélgetünk. A neve azt sejteti, hogy magyar származású – rögtön ehhez kapcsolódik az első kérdésem. Seidler Andrea: Juli, mesélnél nekünk egy kicsit a családi hátteredről? Julia Kutas: Szívesen. Tulajdonképpen száz százalékban magyar vagyok. Mindkét szülőm magyar, illetve az volt, én viszont első generációsként már Bécsben születtem. Édesanyám a het

Szeptember közepén az osztrák sajtó több, egymástól eltérő témával kapcsolatban foglalkozott Magyarországgal. A Der Standard Magyar Péter külpolitikai irányváltását és az Orbán-korszak egyes jogszabályainak módosítását emelte ki, a Die Presse az előző külügyminiszterrel szembeni büntetőfeljelentésről írt, az ORF az LGBTQ-szabályozás átalakítását, a Krone pedig az új kormány alkotmányos változtatásaival szembeni tiltakozást mutatta be. A héten nem volt olyan magyarországi hír,

Mitől maradtak fenn és nyertek egyre több jogot a bécsi kolbász- és virslifőzők? Az ízletes, gyorsan elfogyasztható falatoktól, a rafinált ízektől? A törzsvendégek, az elemzők és az árusok a humorral és kedvességgel átitatott bodegák különleges hangulatát nevezik legfontosabb vonzerejüknek. Vidám vásárok, sátoros ünnepek, cirkuszi mulatságok hangulatát idézik az egyszeri látogatók számára az Ausztriában, de leginkább Bécsben és Linzben illatozó Würstelstandok, kolbászházacská