Vannak Bécsben olyan helyek, amelyekről úgy érezzük, mintha mindig is ott lettek volna, mintha magától értetődően a városkép részévé váltak volna. Ilyen nemcsak a Ringstraße, Schönbrunn vagy a császári paloták együttese, hanem a 21 kilométer hosszú Duna-sziget is. Ha ma az ösvényein sétálunk – kerékpárosok között, a füstölgő grillek illatától kísérve, a folyó zúgását hallgatva –, olyan, mintha a természet egy öröktől fogva létező részén járnánk Bécsben. Valójában épp az ellen

Mély megrendüléssel értesültünk Tarcsai Helga váratlan haláláról. A Napraforgók Bécsi Magyar Néptánc- és Népzeneegyesület egykori elnökének elvesztése nemcsak a bécsi magyar néptáncos közösséget, hanem az ausztriai magyarság egészét is súlyosan érinti. Személyében olyan embert veszítettünk el, aki évtizedeken át fáradhatatlanul dolgozott a magyar hagyományok ápolásáért, a közösségépítésért és az emberek összekapcsolásáért. Helga életében a néptánc és a magyar hagyományok szer

A helytörténet és a lokálpatriotizmus általában összefügg, de járjuk csak be a néhány éve felújított, a Karlsplatzon álló Wien Museumot, és nagyon meg fogunk lepődni: lokálpatriotizmusnak itt nyoma sincs; annál inkább világszínvonalú muzeológiának és jó szakmai ízlés diktálta kiállításrendezésnek lehetünk a tanúi. A grandiózus belső terek ellenére – a hatalmas vörösgránit előcsarnok bármelyik ötcsillagos szálloda becsületére válna – a múzeum mégis nagyon testhezálló. A három

Gáspár Ildikó 22 évig volt a budapesti Örkény Színház rendezője, dramaturgja. Dolgozott Berlinben, Nürnbergben, Kölnben, Rigában, Göteborgban. Az elmúlt évben Heinrich von Kleist Marquis von O. című rendezése a berlini Deutsches Theaterben jelentős kritikai elismeréseket kapott. Első bécsi rendezését szeptember 3-tól láthatja a közönség a Theater in der Josefstadtban. A 8. kerületi színháznak idén ősztől Marie Rötzer lesz az új igazgatója, aki korábban a nagy sikerű Landesth

A bécsi Eurovíziós Dalfesztivál (Eurovision Song Contest; ESC) idén ismét bebizonyította, hogy az ESC nemcsak zenei verseny, hanem egy város számára óriási élmény és komoly gazdasági-turisztikai esemény is. A bécsi Stadthalléban megrendezett show a 70 éves jubileumot ünnepelte, miközben a város szinte teljes egészében Eurovíziós díszletbe öltözött: a Rathausplatzon felállított Eurovision Village, a közös kivetítések, a kísérőprogramok és a számos ingyenes esemény több tízezer

Bécsben, a Schottenkirche altemplomában adott különleges kriptakoncert keretében szólalt meg XVII. századi barokk zene korhű hangszereken Urbanetz-Vig Margit hegedűművész és Anton Gansberger orgonista előadásában. A Freyung közelében tartott est egyszerre idézte meg a bécsi barokk zenei hagyományt és a kripta sajátos, időn túli atmoszféráját. II. József, a „kalapos” király, gyakran panaszkodott, hogy mennyire zavarja őt az Augartenben sétálgató nagy tömeg. Pedig a császár csa

A Bécsi Naplóban meghirdetett Itthon vagy otthon? című irodalmi pályázatra 34 pályamű érkezett. A következőkben a három nyertes pályaművet adjuk közre. Első díj: Hidasi Zsaklin – Mein Mantel (jutalom: 300 €) Második díj: Gerber Luca – A külföldön élés nem kolbászból készült kerítés (jutalom: 200 €) Harmadik díj: Rusu Szidónia – Tartozásaim (jutalom: 100 €) Hidasi Zsaklin Mein Mantel Vettem egy új kabátot. Az előzőt az utóbbi időben legszívesebben már kihajítottam volna. Min

Bécs harmadik kerületének több mint 300 kulturális jelentőséggel bíró helyszíne közül az egyik a Schwarzenbergplatz közelében, a Rennweg 3. szám alatt található. Az épület homlokzatán lobogó zászló miatt sokaknak feltűnhetett, hogy a Horvát Köztársaság nagykövetsége székel ott, azt viszont már csak kevesen tudják, hogy az épület Otto Wagner egyik alkotása. Több mint egy évtizede kerültem kapcsolatba a Kultur im Dritten kulturális menedzsmentcsapattal, akik – amíg a közelben m

Ausztriában a magyar jelenlét ma két világ metszetében alakul: Burgenlandban a történelmi kisebbség intézményes, identitásőrző kultúrája dominál. Bécsben ezzel szemben egy migráció által formált, nagy és heterogén közösség mindennapi nyelvhasználata teszi láthatóvá a magyart. A támogatáspolitika ugyan stabilizálja a hagyományos struktúrákat, de a valóság növekvő részét nem fedi le, így a kérdés az, hogy hogyan hangolható össze a kisebbségvédelem a 21. századi mobilitás és töb

„Ver Sacrum” – áll aranybetűkkel a bécsi Szecesszió Házának homlokzatán. „Szent tavasz” – vártunk Téged! A tavasz az idén hűvösebb, mint általában, de a javában rügyező-bomló virágoknak most már nem tud ellenállni semmi. Járjuk be Bécs néhány kertjét, parkját. Valamikor botanikus voltam, kezdjük hát a bécsi Botanikus Kerttel: a hathektáros kert története érdekes, és szomszédságában található Savoyai Jenő herceg nyári rezidenciája, a Belvedere hatalmas barokk kertje, mellyel a

Megkezdjük a Bécsi Napló tavaly decemberi irodalmi pályázatára beérkezett pályamunkákból való válogatás online közlését. A pályázat korhatáros volt, ezt figyelmen kívül hagyva nem mindenki indulhatott a versenyen. Két írás szerzője a megszabott korhatáron túl, de mindenképpen a figyelemre érdemes irodalmi próbálkozás határán innen volt, ezért írásaikat közöljük. Felcser Krisztina generáció 15 év után OTTHON – ITTHON blicceltem – nem bliccelek pálinkát kértem – snapszot kér

A Bécsi Napló pályázói megérdemlik a méltatást. Munkáik újraolvasása közben lett nyilvánvaló, csak megközelíteni lehet, amiről írtak. Ebből adódott a cím, a személyesebb szintelevélforma. Hiszen csupán sziporkák ezek a sorok: írásaik visszfényei. A Bécsi Napló 45. esztendejében, 2025-ben pályázatot hirdetett: egy szerény díjazású, de irodalmi igényű pályázatot. A Korchma Zsombor ötletéből közösen kibontott Itthon vagy otthon tárgykörébe összesen 34 munka érkezett a szerkesztő

Günther Winkler, a Bécsi Egyetem egykori professzora, ismert és elismert jogtudós egyik, a jogtörténetről és államtudományról bevezetésébe tartott előadásában ismételten példázatokkal világította meg okfejtését. Egyik alkalommal éppenséggel Robinsonra tért ki; története ismeretét feltételezte hallgatói részéről. Ez alkalommal arra irányította a figyelmet, hogy a hajótörött mindennapi kihívásai története helyett tekintsék úgy, mint egyedüli szigetlakót, aki nem függött senkitő

Magyar Pétert a kormánypárt és a kormány hívei árulónak tartják, legalábbis ezt szajkózza a propaganda. Micsoda helytelen meghatározás ez: Magyar Péter nem áruló, hanem lázadó! Persze, a hatalmon lévők főbenjáró bűnnek tartják mind a kettőt, hiszen ez is, az is útjaikat keresztezi, érdekeiket veszélyezteti, morálisan viszont, illetve szándékában ég és föld a különbség az árulás és a lázadás között. Az árulás jellemzően magányos, végtelenül önző és felelőtlen tett, míg a lázad

A Szépművészeti Múzeum Canaletto és Bellotto című kiállítása 2026-ban is megerősíti Bécs helyét az európai művészet bemutatásának kiemelkedő központjai között. A kiállítás két kivételes 18. századi művész alkotásait állítja párbeszédbe, és ezzel nemcsak új művészettörténeti távlatokat nyit, hanem érzékletes betekintést nyújt a hajdani Európába és annak hatalmi központjaiba. A középpontban Giovanni Antonio Canal, más néven Canaletto, és unokaöccse, Bernardo Bellotto áll. Mind

Amikor Krasznahorkai megkapta az irodalmi Nobel-díjat, egyből kirázott a hideg, és tetőtől talpig átjárt a büszkeség. Aztán rögtön az jutott eszembe, hogy megint egy olyan irodalmi Nobel-díjasról van szó, akit nem olvastam. Elgondolkodtam, vajon mi lehet ennek az oka, és végigböngésztem a listát: kik kapták meg eddig a díjat, és kiket olvastam közülük. Az eddigi százhuszonkét díjazott nagyjából egyharmadát olvastam, egyharmadukat ismerem, de még nem olvastam, és körülbelül eg

Telt ház volt a margarethenstrassei Film Casinóban Enyedi Idikó Csendes barát című filmjének bécsi, februári premierjén. A Collegium Hungaricummal közösen szervezett eseményen dr. Méhes Márton, a CH vezetője, illetve Stefan Grisseman a Profil magazin munkatársa szólt néhány bevezető szót, aztán a terem elsötétedett, pörögni kezdett a film. Magányos fa. Tájképfestészeti vagy fotográfiai fogalom, egyben jól bevált sztereotípia. De lehet-e magányos egy fa? Például egy négy évszá

Romlik, korhad, erjed kis nemzetünk. Volt, aki már több, mint évszázada észrevette: Ady vátesz volt, vagy csak egy alkoholista, aki borosflaskákba kapaszkodva bátran kimondta mindazt amiről mások meglapulva hallgattak, sőt hallgatnak ma is? Azért annyira sokatmondóak, fájdalmasan korszerűek publicisztikái, mert az elmúlt több, mint egy évszázadban semmit nem fejlődött a magyar társadalom? Vagy valamelyest fejlődött talán, aztán gyógyíthatatlan és örök nosztalgiából visszatért

Elmúltak az ünnepek. Leszedtük a karácsonyfákat és a házakat is megszentelték már, krétajellel ajtajukra róva az áldást. A templomban ahol dolgozom, négy karácsonyfát állítottunk. Most mind a négyről nekem kell leszedni a díszeket. Egy karácsonyfát feldíszíteni mindig öröm, négy karácsonyfát „lebontani“ – fárasztó feladat. Jó ideig eltart ez a művelet, zavartalanul elmélkedhet az emberfia a hideg templom csendjében. Mikor elkészültem, kilépek a nagyváros zajába, és a négy kar

Tarr Bélának és e sorok írójának nem volt sokszor köze egymáshoz. A nyolcvanas években néha-néha találkoztunk, a dokumentarista stílusú filmjei ( Családi tűzfészek, Panelkapcsolat, Kárhozat ) információs források voltak a kádári rendszerről. Utolsó személyes érintkezésünk 1990 elején egy berlini „partin” abból állt, hogy értetlenkedett: „Miért maradsz Bécsben, ha otthon lenne feladatod?” A választ nem várta ki, továbbment… Tarr Béla a vele egykorúak szemében olyan volt, mint