G. Winkler professzor, ismert és elismert jogtudós egyik, a jogtörténetről és államtudományról bevezetésébe tartott előadásában ismételten példázatokkal világította meg okfejtését. Egyik alkalommal éppenséggel Robinsonra tért ki; története ismeretét feltételezte hallgatói részéről. Ez alkalommal arra irányította a figyelmet, hogy a hajótörött mindennapi kihívásai története helyett tekintsék úgy, mint egyedüli szigetlakót, aki nem függött senkitől és nem tartozott felelősségge

Magyar Pétert a kormánypárt és a kormány hívei árulónak tartják, legalábbis ezt szajkózza a propaganda. Micsoda helytelen meghatározás ez: Magyar Péter nem áruló, hanem lázadó! Persze, a hatalmon lévők főbenjáró bűnnek tartják mind a kettőt, hiszen ez is, az is útjaikat keresztezi, érdekeiket veszélyezteti, morálisan viszont, illetve szándékában ég és föld a különbség az árulás és a lázadás között. Az árulás jellemzően magányos, végtelenül önző és felelőtlen tett, míg a lázad

A Szépművészeti Múzeum Canaletto és Bellotto  című kiállítása 2026-ban is megerősíti Bécs helyét az európai művészet bemutatásának kiemelkedő központjai között. A kiállítás két kivételes 18. századi művész alkotásait állítja párbeszédbe, és ezzel nemcsak új művészettörténeti távlatokat nyit, hanem érzékletes betekintést nyújt a hajdani Európába és annak hatalmi központjaiba. A középpontban Giovanni Antonio Canal, más néven Canaletto, és unokaöccse, Bernardo Bellotto áll. Mind

Amikor Krasznahorkai megkapta az irodalmi Nobel-díjat, egyből kirázott a hideg, és tetőtől talpig átjárt a büszkeség. Aztán rögtön az jutott eszembe, hogy megint egy olyan irodalmi Nobel-díjasról van szó, akit nem olvastam. Elgondolkodtam, vajon mi lehet ennek az oka, és végigböngésztem a listát: kik kapták meg eddig a díjat, és kiket olvastam közülük. Az eddigi százhuszonkét díjazott nagyjából egyharmadát olvastam, egyharmadukat ismerem, de még nem olvastam, és körülbelül eg

Telt ház volt a margarethenstrassei Film Casinóban Enyedi Idikó Csendes barát című filmjének bécsi, februári premierjén. A Collegium Hungaricummal közösen szervezett eseményen dr. Méhes Márton, a CH vezetője, illetve Stefan Grisseman a Profil magazin munkatársa szólt néhány bevezető szót, aztán a terem elsötétedett, pörögni kezdett a film. Magányos fa. Tájképfestészeti vagy fotográfiai fogalom, egyben jól bevált sztereotípia. De lehet-e magányos egy fa? Például egy négy évszá

Romlik, korhad, erjed kis nemzetünk. Volt, aki már több, mint évszázada észrevette: Ady vátesz volt, vagy csak egy alkoholista, aki borosflaskákba kapaszkodva bátran kimondta mindazt amiről mások meglapulva hallgattak, sőt hallgatnak ma is? Azért annyira sokatmondóak, fájdalmasan korszerűek publicisztikái, mert az elmúlt több, mint egy évszázadban semmit nem fejlődött a magyar társadalom? Vagy valamelyest fejlődött talán, aztán gyógyíthatatlan és örök nosztalgiából visszatért

Elmúltak az ünnepek. Leszedtük a karácsonyfákat és a házakat is megszentelték már, krétajellel ajtajukra róva az áldást. A templomban ahol dolgozom, négy karácsonyfát állítottunk. Most mind a négyről nekem kell leszedni a díszeket. Egy karácsonyfát feldíszíteni mindig öröm, négy karácsonyfát „lebontani“ – fárasztó feladat. Jó ideig eltart ez a művelet, zavartalanul elmélkedhet az emberfia a hideg templom csendjében. Mikor elkészültem, kilépek a nagyváros zajába, és a négy kar

Tarr Bélának és e sorok írójának nem volt sokszor köze egymáshoz. A nyolcvanas években néha-néha találkoztunk, a dokumentarista stílusú filmjei ( Családi tűzfészek, Panelkapcsolat, Kárhozat ) információs források voltak a kádári rendszerről. Utolsó személyes érintkezésünk 1990 elején egy berlini „partin” abból állt, hogy értetlenkedett: „Miért maradsz Bécsben, ha otthon lenne feladatod?” A választ nem várta ki, továbbment… Tarr Béla a vele egykorúak szemében olyan volt, mint

Népes közönség, több mint hatvan résztvevő előtt kérte fel Makkai Réka elnök Urbán Ákost, hogy ismertesse az Egy küldetéses ember című kötetet, amelynek a borítóján ez áll: Emlékkönyv dr. Tóth Miklós István születésének 100. évfordulójára. 1925. augusztus 6. – 2025. augusztus 6. – Szerkesztette Urbán Ákos Tény és való, hogy a három évvel ezelőtt elhunyt Tóth Miklós maradandó nyomot hagyott annak a három hollandiai magyar nemzedéknek a szervezeti és irányításában, amely közöss