A könyvek ünnepe Budapesten

Több mint ötszáz új kötet, könyvbarátokkal megtelt terek, személyes találkozások és a változásba vetett bizakodás jellemezte az idei Ünnepi Könyvhetet. A magyar irodalom legnagyobb szabadtéri fesztiválja idén nemcsak az olvasás ünnepe volt, hanem annak bizonyítéka is, hogy a könyvek és az irodalom közösséget teremtenek, miközben a könyvszakma egy szabadabb és jobban támogatott jövő reményével tekint előre.

Idén 97. alkalommal tartották meg a magyar irodalom legnagyobb fesztiválját, az Ünnepi Könyvhetet és 25. alkalommal a Gyermekkönyvnapokat. A Budapesten június 11. és 14. között megrendezett programsorozat alkalmából felvonult a könyves szakma színe-java, a Vörösmarty téren, a Dunakorzón és Vigadó téren több mint 170 kiállító és könyvkiadó állította fel pavilonját. A legnagyobb szabadtéri könyves rendezvénynek számító könyvhéten ebben az évben 500-nál is több új kötetet mutattak be, és szokás szerint rengeteg dedikálás, író-olvasó találkozó és zenés program várta a könyvek szerelmeseit. Bár a könyvhét főszereplője a helyszíneket tekintve alapvetően Budapest, az utóbbi években más városok is szép számban csatlakoztak a programokhoz, így az érdeklődők többek közt Székesfehérváron, Nyíregyházán, Miskolcon, Győrben, Szegeden, Debrecenben és Pécsen is találhattak érdekesebbnél érdekesebb kötetbemutatókat, dedikálásokat, beszélgetéseket.

Kétségtelen: a könyvhét a könyvbarátok és irodalomszeretők találkozásának talán legnagyobb ünnepe. Legyen hőség vagy eső, nyüzsög a Vörösmarty tér, mindenki könyvvel telepakolt táskával és lélekkel jár-kel. Találkozhatunk a legismertebb szerzőkkel, a pályakezdőkkel, a kiadókkal, a szerkesztőkkel és nem utolsósorban – egymással. Azt pedig, hogy ez mennyire jól jön a mindennapi rohanás közepette, nem lehet túlértékelni. Ilyenkor válik igazán láthatóvá, hogy az irodalom összehoz, megtart, közösséget épít – sújtsa is bármilyen politikai vagy kulturális csapás, rendszer vagy törvénykezés. Most pedig egyébként is van némi reménnyel telt lelkesültség a levegőben: amikor úgy tűnik, lekerülhetnek a fóliák a bukott kormánypárt által ideológiailag megbélyegzett kötetekről, és amikor talán meghallgatásra találhatnak a szakmabeli hangok. Ez a könyvhét röviden: nyár, napsütés, találkozások és remények.

A Magvető Kiadó könyvheti könyvei

A múlt csütörtöki megnyitón a könyvhét nyitóbeszédét a friss Booker-díjas David Szalay mondta. A Test (Flesh) című regényéért díjazott magyar származású, kanadai-brit író beszédében először arra reflektált, hogy különleges helyzetből szól. (A beszéd szövege megjelent az Élet és Irodalomban, videón pedig a LiteraTV-n megtekinthető.) „Én nem vagyok magyar író. A tény, hogy itt és most angolul szólok Önökhöz, elég árulkodó” – kezdte megszólalását, amelyet az összegyűltek Barabás András sokat dicsért szinkrontolmácsolásával hallgathattak. Szalay hangsúlyozta, hogy bár nem tartja magát „magyar írónak”, regényét mégis megfoghatatlan módon „magyar könyvnek” érzi, amely alapjául gyerekként és felnőttként szerzett magyarországi élményei szolgáltak. Nyelvi és identitásbeli helyzetével kapcsolatban kifejtette, hogy „jellegzetes emigránsgyerekként” látja magát. „Esetem annyiban szokatlanabb a többinél, hogy nem csak az egyik szülőm magyar – nekem a gyerekeim is magyarok. Itt születtek, itt nőnek fel, hamisítatlan helybeliek, anyanyelvi beszélők, amilyen én már sohasem leszek. Emiatt aztán egyre inkább úgy érzem, afféle egygenerációs rendellenesség vagyok, az elődeim és az utódaim is magyarok, csak én magam nem vagyok rendes magyar. Csupán egy vargabetű. Holtág. Bennfentes kívülálló, aki ide is tartozik, meg nem is, aki sehol sincs igazán otthon. Ami, azt hiszem, a művész örök érvényű pozíciója” – fogalmazott a nemzetközi sikereket elért író, akivel a könyvhét alatt pódiumbeszélgetésen és dedikáláson is találkozhatott a közönség.

A Litera.hu-n politikatörténeti pillanatként emlegetik a nyitónap következő eseményét, ugyanis a szokásoktól eltérő módon az új kormány képviseletében Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter is mikrofon elé lépett.

„Azért is jöttem ide ma, hogy bocsánatot kérjek az előző miniszter és kormányok helyett a terület elhanyagoltsága miatt” – hangsúlyozta Tarr Zoltán.

Beszédében a miniszter kifejtette a Tisza-kormány könyvpiacot érintő terveit, amelyek közt szerepel az úgynevezett könyvár-törvény felszámolása és a gyermekvédelminek csúfolt fóliázós törvény eltörlése is. A miniszter emellett kiemelte, hogy a jövőben folyamatos egyeztetéseket szándékoznak tartani a könyvszakma releváns szervezeteivel, és hangsúlyozta, hogy rendezni kívánják a műfordítás helyzetét is. „Szomorú, hogy a magyar irodalom nemzetközi jelenlétét a megbuktatott kormány több mint másfél évtized alatt fokozatosan építette le, és arra törekedett, hogy saját politikai nézeteinek megfelelő kánont alakítson ki, önkényesen beemelje az általa kiválasztott szerzőket, másokat pedig kiszorítson onnan” – hangsúlyozta Tarr, majd hozzátette: „... a kultúrbékén fogunk dolgozni […], és a jövőben a szabadságra, a párbeszédre, a szakértelemre építjük a kultúránkat, ami ennyi év után megérdemli, hogy végre fellélegezzen”. Beszédében biztosította a könyvszakmát olyan fontos további intézkedésekről is, mint az e-könyvek és a hangoskönyvek ÁFA-kulcsának felülvizsgálata, az NKA könyvtámogatási programjának kiterjesztése a digitális könyvpiacra, és állami könyvvásárlási program indítása pedagógusoknak, könyvtárosoknak, közművelődési dolgozóknak. Mindemellett készül a „tankönyvpiac felszabadítása” is, figyelve arra, hogy a tankönyvekben a kortárs irodalom is jelentős szerepet kaphasson. „Elképesztő bűne a leköszönt kormánynak, hogy a magyar irodalmi sikerek a Fidesz-kormány támogatása nélkül, sokszor pont annak ellenszelében születtek. A politikai függetlenség mára viszont nem vágyott állapot, hanem kulturális alap. Mert a valódi kincs könyveinkben, irodalmunkban van, nem pedig stadionokban vagy jachtokban” – hangsúlyozta Tarr Zoltán a közösségi oldalán a könyvhétről posztolva.

Mindezt már csak azért is reménykeltő volt hallgatni, mert több pontja reflektált annak a részletes vitairatnak a tartalmára, amelyet az Open Books kiadó április 21-én tett közzé azzal a szándékkal, hogy vázolja a magyar könyvpiac helyzetét és körvonalazza a legégetőbb problémákat. A könyvhetet szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke, Gál Katalin pedig már a programsorozatot megelőző sajtótájékoztatón elmondta, hogy a könyvhét 97 éves történetében ez volt az az első alkalom, amikor minden állami támogatást nélkül, nulla forint állami támogatásból, a könyvszakmának önerőből kellett megszerveznie az eseményt. Gál és a megnyitón szintén beszédet mondó Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is kiemelte a reményt, hogy az elhanyagolás (sőt, ellehetetlenítés) korszaka után most a támogatásban lehet reménykedni. „Jó tapasztalni, hogy a szűk esztendőket túlélte a magyar könyvszakma. Ha szétnézünk a Vörösmarty téren, látható, hogy a magyar könyv él. De ünnepeljük azt is, hogy az előző korszaknak vége van, és most nem a teher, hanem a támogatás növekedhet” – emelte ki a főpolgármester az MTI közleménye szerint.

A könyvhét ráadásul nemcsak az elmúlt 16 évet élte túl, hanem a történelem egyéb viharait is. Az olvasásra ösztönző irodalmi program ötletét először 1927-ben vetette fel Supka Géza író, újságíró, történész a magyar könyvkiadók miskolci közgyűlésén:

„Az évnek egyik napján […] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában”.

Az első „Magyar Könyvhét” 1929-ben valósult meg, és már indulásakor nagy népszerűségnek örvendett. A rendezvény annak idején komoly kultúrpolitikai támogatással valósult meg, az első megnyitót a Magyar Tudományos Akadémián tartották, ahol az akkori kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó beszélt az irodalom fontosságáról. A programsorozatot többek közt Kosztolányi Dezső és Babits Mihály felolvasásai nyitották meg, és az utcákra kitelepülő könyves pavilonok, a nagynevű írókkal és költőkkel való személyes találkozás lehetősége hamar magával ragadta a közönséget. A könyvhetet ezután minden évben megrendezték, a programsorozat nagy nehezen átvészelte a világháború időszakát is, és egyetlen egyszer, 1957-ben maradt el, miután az 1956-os forradalom után feloszlatták az Írószövetséget.

Ünnepi Konyvhet a Blaha Lujaz téren, 1949 (Fortepan Bauer Sándor)

Ünnepi Könyvhét a Vörösmarty téren, 1982 (Fortepan, GáborViktor)

A könyvhét a magyar irodalom egyik legjelentősebb eseményévé nőtte ki magát, 1935 óta hivatalos jegyzéket is adnak ki az eseménysorozatkor megjelent kötetekről. 1935-ben az első hivatalos lista 55 művet tartalmazott, a mostani könyvhéten ez a jegyzék már 500-nál is több címet sorol fel. Az idei megjelenések közt volt például sok, szinte már kultikusnak számító és német nyelvre is gyakran fordított szerző új könyve is, például a 90 éves Bodor Ádám Behavazott lábnyomok című novelláskötete, Darvasi László Az első izlandi hóregény című könyve, illetve Tóth Krisztina Kánkán az üvegpadlón és Krusovszky Dénes A másik mozaik című novelláskötete. Figyelmet érdemel Schein Gábor Egy kutya evangéliuma című verses regénye is, megjelentek Háy János drámai (Drámák címen). Az Esterházy Péterrel készült interjúkat a Magvető rendezte kötetbe (Minden művészetről). A fordítások között érdemes megemlíteni Nelio Biedermann nagy nemzetközi visszhangot kiváltó Lázár című családregényét. (Lendvai Zsóka a regényről szóló friss kritikáját itt olvashatják.) Nem éppen a könyvhétre jelent meg, de a jelenleg ünnepelt kötetek közé tartozik Krasznahorkai László legújabb könyve, A magyar nemzet biztonsága, és Nádas Péter Halott barátaim című kötete és Spiró György Repedt kályhámon macska ül című műve is. A könyvhéthez 2010 óta gyerekkönyvfesztivál is tartozik, így a legkisebbek sem maradhatnak ilyenkor olvasnivaló nélkül. Szabó T. Anna, Tóth Krisztina és Varró Dániel egy szórakoztató közös verseskötettel örvendeztette meg a gyerekeket (Ábécézés), Varró Dánielnek pedig önálló könyve is jelent meg Igen, igen, ja nem címmel, a kamaszokat pedig Ecsédi Orsolya Paralista című könyve vonzhatja be. A listát sokáig folytathatnánk, és fontos megjegyezni, hogy az itt említett megjelenések csupán szubjektív gyűjtés eredményei, hiszen nem volna szabad kihagyni Erdős Virág, Barnás Ferenc nevének említését, Bognár Péterét, Vida Kamilláét és így tovább… Az érdeklődőknek a könyvhét hivatalosan kiadott jegyzékét mindenképp érdemes böngészni. Számos izgalmas szerző és mű között kalandozhatunk – míg máris várjuk a következő nagy könyves eseményt októberben: a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált.