Nelio Biedermann: Lázár – új sztár a nemzetközi irodalmi piacon

A 23 éves svájci író, Nelio Biedermann már a nemzetközi irodalmi piac sztárja. Lázár című regénye a Rowohltnál jelent meg németül (magyarul Fodor Zsuzsa fordításában a Scolar Kiadónál), és már több mint kétszázezer példányban elkelt. A könyv fél évig szerepelt a Spiegel bestsellerlistáján, a kiadási jogokat 32 kiadó vásárolta meg. Úgy ünneplik szerte a világon, mint egy popsztárt; rajongói között van Sarah Jessica Parker és Patti Smith is.

A kritikusok lelkesek, Biedermann felolvasások és dedikálások sorát tartja; legutóbb New Yorkban Daniel Kehlmann mutatta be a kötetet. A New Yorker csodagyereknek nevezte, könyvét pedig Thomas Mann A Buddenbrook ház című regényéhez hasonlítják, amelyet szerzője szintén 22 évesen kezdett írni.

Biedermannnak nagy szerencséje volt. A neves Liepman ügynökség egyik munkatársa egy kis könyvtárban hallotta a fiatal író felolvasását, amikor első –19 évesen írt – könyvét (Anton will bleiben) mutatta be. Odaadta neki a névjegyét, hogy ha valami újat ír, jelentkezzen. 2024 januárjában 70 oldalt kaptak a Lázárból. Az ügynökség, amelyet 1949-ben alapítottak, olyan szerzőkkel dolgozott, mint Salinger és Nabokov, és többek között Canetti hagyatékát is kezeli; megérezték, hogy a könyv sikeres lesz. Azonnal megkerestek hét német kiadót, és még mielőtt a kötet bestseller lett volna, már külföldre is eladták a kiadási jogokat. A megfilmesítési jogokat Tom Tykwer német rendező és producer vásárolta meg, aki többek között a Felhőatlasz és A parfüm című filmeket, valamint a Babylon Berlin sorozatot is jegyzi.

A fiatalember Zürichben germanisztikát tanul az egyetemen, és nemrég kiköltözött a családi házból első önálló lakásába, a nővérével közösen. A Lázárt még a gyerekszobájában írta. Édesanyja már kiskorában gyakran vitte a könyvtárba; a könyv és az olvasás mindig fontos szerepet játszott a családban. Nelio a nevét Henning Mankell egyik regényfigurájáról kapta: az édesanyja a Comédia infantil (Gyermeki komédia, magyar fordítása jelenleg nincsen) című könyvet épp akkor olvasta, amikor vele volt várandós.

Az alig 300 oldalas regény 60 fejezetben száguld végig hat évtized történetén. A magyar nemes, Lajos von Lázár története felöleli a 20. századot, egészen gyermekei 1956-os svájci emigrációjáig. A szerző apai ágon nemesi származású, saját családja történetét dolgozta fel. Gyerekkorában gyakran nyaralt Magyarországon, és turistaként ellátogatott a Pécs közelében álló kastélyba, ahol egykor a család élt. Hogy többet megtudjon, Budapesten felkereste a nagybátyját, és a nagyanyja is sokat mesélt.

Biedermann több interjúban elmondta, hogy sokat tanult Gabriel García Márqueztől, Márai Sándortól, Marcel Prousttól és Joseph Rothtól.

A hol realista, hol romantikus családregényben a történelmi háttér inkább illusztrációként szolgál; jóval többet tudunk meg a szereplők belső életéről, gondolatairól, álmairól és vágyairól. Az események filmszerűen peregnek, mintha egy sorozat gyors vágásait látnánk. A családon kívüli szereplők többnyire klisészerűek, a történelmi tények pedig olykor úgy hangzanak, mintha hírekből idéznék őket. Nem igazán életszerű, amikor 1945-ben az egyik szomszéd – mintha az olvasók kedvéért tenné – szabatosan összefoglalja, mi történt a zsidókkal a Duna-parttól Kun páterig. 1953-ban, amikor a család a kitelepítés után visszaköltözött Budapestre, a házból már nem láthatták a gettó falait, mert azokat 1945-ben azonnal lebontották. Két fejezet teljesen kilóg a regényből: érthetetlen, hogyan kerül ide Sztálin halálának részletes leírása. Éva, az egyik Lázár-gyerek kedvenc könyveit az ötvenes években még nem olvashatta magyarul: Virginia Woolf Saját szoba című műve csak 1986-ban, Simone de Beauvoir A második nem című kötete pedig a francia megjelenés után húsz évvel, 1969-ben jelent meg.

Talán szokatlan, hogy egy Z generációs fiatal „hagyományos” családregényt ír, amelyben szinte minden benne van: depresszió, szerelmi szenvedés, őrület, alkoholizmus, misztika, háborúk, kisajátítás, kitelepítés, üldözés, nácik és kommunisták.

Egyik német kritikusa szerint „ez az alapötletében oly ígéretes regény tele van emlékkönyvekbe illő bölcselkedésekkel, merev klisékkel”. Dicséri nyelvi tehetségét és atmoszférateremtő erejét, ugyanakkor szemére veti, hogy talán túl sokat akart beleerőltetni a regényébe.

A Neue Zürcher Zeitung szerint a huszadik századi „látszatkulissza” és a pornó-giccs, a remek PR-munkával együtt, tette a regényt oly népszerűvé. Csak remélhetjük, hogy a fiatal szerző következő könyvét a gyorsan szerzett hírnév nem befolyásolja, és az új mű, amelyen már dolgozik, irodalmilag is sikerültebb lesz.