„Mert ezek soha nem elégedettek!“ – merre tovább az ausztriai kisebbségpolitikában?
Frissítve: okt. 29.
Ötven évvel az osztrák népcsoporttörvény elfogadása után továbbra is számos kérdés vár megoldásra. Mit sikerült elérni az elmúlt fél évszázadban, és mire lenne szükség ahhoz, hogy a népcsoportok jogai ne csupán a törvényekben, hanem a mindennapi életben is érvényesüljenek? Erről folyt élénk eszmecsere október 27-én, kedden este a bécsi Haus der Geschichte Österreichben. A kerekasztal-beszélgetésen az ausztriai magyar népcsoportot Andrea Seidler, a Központi Szövetség elnöke képviselte.
A „Weil die ja nie zufrieden sind” – „Mert ezek soha nem elégedettek” – címmel rendezett estnek az 1976-ban elfogadott osztrák népcsoporttörvény ötvenedik évfordulója adott aktualitást. A rendezvényt az Initiative Minderheiten és az osztrák Történelem Háza közösen szervezte. A kissé provokatív cím arra az előítéletre utal, amellyel a kisebbségi közösségek újra és újra szembesülnek, amikor jogaik érvényesítését vagy a meglévő szabályozás korszerűsítését szorgalmazzák.
Az est megnyitójára Eva-Maria Holzleitner szövetségi minisztert kérték fel, a résztvevőket Monika Sommer, a Haus der Geschichte Österreich alapító igazgatója és Cornelia Kogoj, az Initiative Minderheiten ügyvezetője köszöntötte. A történelmi hátteret Ilse Reiter-Zatloukal, a Bécsi Egyetem jogtörténész professzora világította meg. Előadásának középpontjában az ausztriai kisebbségi jogok fejlődése, a nemzetiségi jogtól a mai népcsoporti szabályozásig vezető út állt.
Az 1976-os népcsoporttörvény az 1955-ös államszerződés hetedik cikkével együtt máig az ausztriai kisebbségvédelem egyik legfontosabb jogi alapja. Az elmúlt ötven évben azonban nemcsak a társadalom, hanem a népcsoportok helyzete és igényei is jelentősen megváltoztak. A törvény 2026 júliusában elfogadott módosítása ismét előtérbe helyezte a kérdést: elegendő-e a meglévő jogi keretek kiigazítása, vagy a népcsoportpolitika egészének újragondolására lenne szükség? Mit jelent ma a korszerű népcsoportpolitika?
Dr. Seidler Andrea, Hausmann-Farkas Elizabeth (Központi Szövetség), Mag. Josef Buranits (HKD) Prof. Dr. Ilse Reiter-Zatloukal, a Bécsi Egyetem jogtörténész professzora Eva-Maria Holzleitner, Ausztria nőügyi, tudományos és kutatási minisztere Dr. Kornelia Kogoj, Initiative Minderheiten
A Jessica Beer által vezetett kerekasztal-beszélgetésen a különböző ausztriai népcsoportok és kisebbségi közösségek képviselői kaptak szót. A burgenlandi horvátokat Tereza Grandits, a romákat Mirjam Károly, a cseh és szlovák közösséget Richard Basler képviselte. Részt vett a beszélgetésen Simone Schönett írónő és jenische aktivista, valamint Rudi Vouk jogász, a karintiai szlovének jogainak ismert szószólója is.
Az est központi kérdése az volt, milyen feltételekre van szükség ahhoz, hogy az ausztriai népcsoportok hosszú távon megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat és közösségi életüket. A nyelvhasználat, az oktatás, a kulturális intézmények működtetése és a politikai érdekképviselet kérdései szorosan összefüggnek egymással. A kisebbségi jogok ugyanis önmagukban keveset érnek, ha gyakorlati érvényesítésükhöz nem állnak rendelkezésre megfelelő intézmények és források.
A magyar népcsoport számára az oktatás az egyik legfontosabb kérdés. Andrea Seidler, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnöke felszólalásában három fontos területet emelt ki. Elsőként a folyamatos, kétnyelvű oktatás megteremtésének szükségességét hangsúlyozta. Az ausztriai magyar népcsoport számára alapvető fontosságú lenne egy olyan oktatási rendszer kialakítása, amely az óvodától az érettségiig lehetővé teszi a magyar és a német nyelven történő tanulást. A jelenlegi lehetőségek különösen Bécsben nem biztosítják ezt a folyamatosságot. Bár számos civil kezdeményezés, hétvégi iskola és nyelvi foglalkozás segíti a magyar nyelv átadását, ezek nem helyettesíthetik a közoktatásba beépülő, hosszú távon biztosított kétnyelvű képzést. A nyelv megőrzése ugyanis nem kizárólag a családok és a civil szervezetek feladata.
Ahhoz, hogy a következő nemzedékek számára is természetes maradjon a magyar nyelv használata, megfelelő oktatási intézményekre és kiszámítható állami szerepvállalásra van szükség.
Erősebb politikai részvétel, újragondolt népcsoporti tanácsok. Seidler második fontos felvetése a népcsoportok politikai részvételének megerősítésére vonatkozott. A népcsoportokat érintő döntésekben ma is korlátozott az érintett közösségek közvetlen beleszólása. A valódi részvételhez azonban nem elegendő, ha a népcsoportok képviselői időnként véleményezhetik a már előkészített intézkedéseket. Arra lenne szükség, hogy a közösségek saját ügyeik alakításában is érdemi szerepet kapjanak. Ehhez szorosan kapcsolódik a harmadik felvetés: a népcsoporti tanácsok, az úgynevezett Volksgruppenbeiräte szerepének újragondolása. Ezek a testületek jelenleg elsősorban tanácsadó feladatokat látnak el. Felmerül tehát a kérdés, hogy a több évtizeddel ezelőtt kialakított rendszer mennyiben felel meg a mai igényeknek. Hogyan lehetne biztosítani a népcsoportok szélesebb körű képviseletét? Milyen jogosítványokkal lehetne erősíteni a tanácsok szerepét? És miként válhatnának ezek a testületek a politikai döntéshozatal tényleges partnereivé? A magyar népcsoport képviseletében megfogalmazott felvetések közös kiindulópontja, hogy a népcsoportpolitika nem merülhet ki a kulturális hagyományok ápolásának támogatásában. A nyelvi és oktatási jogok biztosítása, valamint a politikai részvétel lehetősége egyaránt hozzátartozik a korszerű kisebbségvédelemhez.
Dr. Monika Sommer, a Haus der Geschichte Österreich (Ausztria Történetének Háza) igazgatója Dr. Seidler Andrea és Hausmann-Farkas Elizabeth (a Központi Szövetség elnöke és titkára)
Ötven év után új kérdések
Az évforduló alkalmat teremtett arra is, hogy a résztvevők tágabb történelmi összefüggésben tekintsenek az ausztriai kisebbségpolitika fejlődésére. Az elmúlt évtizedek fontos eredményei közé tartozik a roma népcsoport 1993-as hivatalos elismerése, ugyanakkor a jenische közösség elismerésének kérdése továbbra is napirenden van. A közelmúlt eseményei, köztük a kétnyelvű helységnévtáblák megrongálása és a karintiai Peršmanhof emlékhelyén történt rendőri intézkedés, arra is emlékeztetnek, hogy a kisebbségi jogok társadalmi elfogadása és gyakorlati érvényesülése nem tekinthető egyszer s mindenkorra lezárt ügynek.
A bécsi rendezvény egyben a „Weil die ja nie zufrieden sind” című vándorkiállítás nyitóeseménye volt. A tárlat november 20-tól a niederösterreichi Történelem Házában, St. Pöltenben lesz látható, és az ausztriai kisebbségek jogaiért folytatott küzdelmeket, valamint a jelenkor kihívásait mutatja be. Az ötvenéves népcsoporttörvény kapcsán így nem csupán az a kérdés, mit sikerült elérni az elmúlt évtizedekben. Legalább ennyire fontos, hogy milyen lehetőségeket kínál Ausztria a népcsoportjai számára a következő ötven évben – az oktatásban, a nyelvhasználatban és a közélet alakításában egyaránt.
(Fotók: Seidler Andrea, Farkas Elizabeth)
