Sokféle egyesület, közös célok – Miért van szükség ernyőszervezetre?
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy szükség van-e arra, hogy különböző egyesületek egy ernyőszervezet keretében közösen lépjenek fel, hiszen önállóan is képesek rendezvényeik megszervezésére, tagjaik támogatására és gondozására, pályázatok benyújtására, valamint saját programjaik kialakítására. Megvan a saját vezetőségük, történetük és kapcsolatrendszerük. Mi szükség van tehát még egy fölöttük álló szervezetre, amely megpróbálja mindezeket a tevékenységeket közös tető alá hozni? Talán éppen az indokolja a létezését, mert olyan sokféle magyar egyesület létezik, amelyek célja mégis egy és ugyanaz: a magyar kultúra, az oktatás, a hagyományok és a közösségi élet egy-egy szeletét itt, Ausztriában tovább éltetni, illetve újra életre kelteni.
Az ernyőszervezet mint közvetítő és összekötő fórum
Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének (Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich) kötelékébe ma mintegy 30 egyesület és szervezet tartozik. Kisebbek és nagyobbak, nagyon régiek és egészen újak, hosszú múltra visszatekintő egyesületek éppúgy, mint az elmúlt években alakult szervezetek. Kulturális egyesületek mellett iskolák, ifjúsági szervezetek, regionális közösségek, cserkészek és más kezdeményezések is megtalálhatók közöttük. Mindannyian mással foglalkoznak. Ez a tartalmi sokszínűség természetesen rendkívül értékes, és éppen ez adja az egész közösség létjogosultságát. Hiszen az ausztriai magyar közösség már régóta nem homogén csoport – ha egyáltalán valaha az volt. Az emberek élettörténete különböző, és azok az elvárások is eltérnek, amelyeket az általuk választott egyesületekkel szemben támasztanak. Vannak magyar családok, amelyek generációk óta Ausztriában élnek, mások 1956-ban, 1989-ben vagy Magyarország EU-csatlakozása után érkeztek, megint mások pedig csak néhány éve telepedtek le itt. Egyesek számára a magyar közösség elsősorban a nyelvet és a kultúrát jelenti, másoknak a családot, a történelmet, a zenét, az irodalmat, vagy egyszerűen annak a lehetőségét, hogy olyan emberekkel találkozzanak, akikkel valami közös köti össze őket. Ezt a sokszínűséget értelemszerűen nem lehet egyetlen modellbe belekényszeríteni.
Az ernyőszervezet feladata ezért nem is az, hogy ebből a sokféleségből valamiféle egységes profilt hozzon létre. Az sem feladata, hogy előírja tagjainak, hogyan végezzék egyesületi munkájukat. Minden egyesületnek meg kell őriznie saját arculatát, súlypontjait és önállóságát. A közös munka pedig éppen ott válik érdekessé, ahol a közös célok találkoznak. És ez meglepően gyakran előfordul.
Egy egyesület helyet keres egy rendezvényhez, egy másik pedig esetleg tudna biztosítani megfelelő helyszínt. Valaki egy nagyobb projektet tervez, és partnerekre van szüksége. Az egyik csoport többéves tapasztalattal rendelkezik egy bizonyos támogatónál, miközben egy másik éppen most nyújtja be első alkalommal a pályázatát. Egy iskolának pedagógusokra van szüksége, egy ifjúsági csoport kapcsolatokat szeretne építeni, egy rendezvényhez pedig előadót keresnek. Egy kisebb egyesületnek kiváló ötlete van, de nem rendelkezik a megvalósításhoz szükséges kapcsolatokkal. Sokszor a megoldás és a lehetséges segítség egyáltalán nincs messze. Csak tudnunk kell egymásról.
Éppen ebben látom ma az ernyőszervezet egyik legfontosabb feladatát: megteremteni ezeket a kapcsolatokat.
Elsőre ez egyszerűnek tűnhet, valójában azonban fontos és nem mindig problémamentes feladat. Hiszen az önkéntes egyesületi munkában szinte mindig kevés az idő és a munkaerő. Sok mindent néhány ember visz a vállán, akik a munkájuk és családjuk mellett szerveznek, telefonálnak, leveleznek, elszámolásokat készítenek, pályázatokat nyújtanak be és rendezvényeket készítenek elő. Ilyenkor felmerül a kérdés: miért kellene minden egyesületnek mindent újra kitalálnia? A tudást tovább lehet adni. A kapcsolatokat meg lehet osztani egymással, ahogyan a tapasztalatokat is – és nem csak a jókat. Nagyon gyakran ugyanolyan értékes lehet annak ismerete, hogy mi nem működött, mint egy sikeres példa.
Egy jól működő ernyőszervezet tehát egyfajta központi kapcsolódási ponttá válhat. Nem abban az értelemben, hogy mindennek egy központon keresztül kell működnie, hiszen ez sem lenne célszerű, és nem is felelne meg a mai kor követelményeinek. Sokkal inkább egy olyan hálózatnak kellene létrejönnie, amelyben a tagszervezetek egymásra is könnyebben rátalálnak. Így az egymás mellett működésből egy kis nyitottsággal nagyon könnyen együttműködés alakulhat ki.
Érdekérvényesítő szerep
Természetesen van egy másik, legalább ilyen fontos terület is: az érdekérvényesítés.
Egyetlen egyesület a saját érdekeit nagyon jól tudja képviselni. Ha azonban olyan kérdésekről van szó, amelyek az ausztriai magyar népcsoport sok tagját, vagy akár annak egészét érintik – legyen szó oktatásról, kultúráról, médiáról, támogatásokról, népcsoportpolitikáról, illetve az osztrák és magyar intézményekkel való együttműködésről –, akkor már más a helyzet. Nem mindegy ugyanis, hogy egyetlen szervezet fogalmaz meg egy kérést, vagy több egyesület mondja azt: ez a kérdés mindannyiunkat érint. Egy ilyen közös hangnak súlya van. Nem azért, mert hangosabb, hanem azért, mert különböző szervezetek, és ezáltal a társadalom különböző rétegei állnak mögötte. A közös fellépés azonban természetesen nem jelenti azt, hogy mindig mindenben ugyanazon a véleményen kell lennünk.
A Központi Szövetség jelenleg mintegy 30 tagszervezettel rendelkezik, így ez nemcsak irreális elvárás lenne, hanem valószínűleg kevéssé inspiráló is.
A vélemények ütköztetésének fóruma
A különböző vélemények egy ernyőszervezet működésének természetes velejárói. Önmagukban nem jelentik azt, hogy egy közösség nem működik megfelelően. Éppen ellenkezőleg: ahol sok egyesület és különböző érdek találkozik, ott természetes módon jelennek meg eltérő tapasztalatok, elképzelések és álláspontok. A döntő kérdés mindig az, hogyan kezeljük ezeket a különbségeket.
Egy ernyőszervezetnek ezért olyan fórumnak kell lennie, ahol a különböző álláspontokat ki lehet mondani, ahol lehet egymással vitatkozni – időnként akár hevesen is –, és ahol ennek ellenére megpróbáljuk megtalálni azokat a pontokat, amelyek összekötnek bennünket. A közös álláspont kialakítása nem mindig egyszerű. Gyakran sok türelmet, erőfeszítést és meggyőző munkát igényel. És néha azt is el kell fogadnunk, hogy egy adott kérdésben egyszerűen nem lehet közös álláspontra jutni. Ha egy közösség egy ernyőszervezet keretében működik együtt, ennek is helyet kell kapnia.
A generációk kérdése
Azok számára, akik aktívan részt vesznek az egyesületi munkában, különösen fontos kérdés: hogyan tudjuk megtalálni a kapcsolatot a következő generációkkal?
Számos egyesületünk hosszú múltra tekint vissza. Emberek évtizedeken keresztül építették és formálták ezeket a közösségeket, rendezvényeket szerveztek, kapcsolatokat ápoltak, archívumokat hoztak létre, újságokat adtak ki, ünnepségeket rendeztek, és megszámlálhatatlan órát áldoztak önkéntes munkára. Sok minden, ami ma magától értetődőnek tűnik, csak azért létezik, mert a korábbi generációk megdolgoztak érte. Ez a tudás és tapasztalat hatalmas érték. A hagyomány azonban önmagában természetesen még nem garantálja a jövőt.
Az ausztriai magyar közösség megváltozott, és továbbra is változik. Új családok érkeztek, új egyesületek és kezdeményezések jöttek létre. A gyermekek ma gyakran többnyelvű környezetben nőnek fel. A fiatalok számára természetes, hogy Ausztria és Magyarország, több nyelv és több kulturális közeg között mozognak. Másképpen kommunikálnak, másképpen szerveződnek, és részben azt is másképp látják, mit jelent számukra a közösség. Ha azt szeretnénk, hogy húsz-harminc év múlva is élő magyar közösségi élet legyen Ausztriában, akkor aktívan foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel. Az iskolák, a gyermekcsoportok, a cserkészet és az ifjúsági szervezetek ezért mindannyiunk számára fontos kapcsolódási pontot jelentenek. Itt dől el az ausztriai magyar népcsoport és diaszpóra jövőjének jelentős része. Nem elég azt mondani a fiataloknak, hogy egy napon majd át kell venniük az idősebb generáció munkáját. Lehetőséget is kell biztosítani számukra, hogy saját ötleteiket megvalósítsák, felelősséget vállaljanak, és bizonyos dolgokat másképpen csináljanak.
Ezen a területen is hidat képezhet az ernyőszervezet az idősebbek és a fiatalok, a tapasztalat és az új ötletek, a kialakult struktúrák és az együttműködés új formái között. És valószínűleg magát a közösség fogalmát is újra kell gondolnunk. Az ausztriai magyar közösséghez éppúgy hozzátartoznak azok, akiknek családja generációk óta itt él, mint azok, akik csak néhány éve érkeztek. Országszerte élnek olyanok, akik nap mint nap magyarul beszélnek, és olyanok is, akiknek gyermekei csak most tanulják újra a nyelvet. A magyar közösségek nem csupán Bécsben és Burgenlandban vannak régóta jelen, hanem más szövetségi tartományokban is létrejöttek és működnek. A rendezvényeken részt vevők is különböző igényekkel és eltérő időbeli lehetőségekkel rendelkeznek: vannak, akik hetente vesznek részt programokon, míg mások csak időnként keresik a kapcsolatot a magyar közösséggel. Ők is hozzánk tartoznak, és az ő igényeiket is figyelembe kell venni.
A sokszínűség értéke
Az ernyőszervezet ezen túl még valamiben fontos szerepet tölthet be: láthatóvá teheti, milyen sokszínű és szerteágazó is valójában ez a közösség. Hiszen gyakran elsősorban a saját környezetünket ismerjük. Aki egy iskolában dolgozik, az leginkább az iskolák világát ismeri, aki egy kulturális egyesületben tevékenykedik, az más kulturális egyesületekkel találkozik. És nem utolsósorban: aki magyarként Bécsben él, az nem feltétlenül tudja, mi történik Ausztria más részein. Pedig az egész országban nagyon sok minden történik. Ma már szinte minden szövetségi tartományban vannak koncertek, irodalmi estek, nyelvtanfolyamok, gyermekprogramok, tudományos rendezvények, tánccsoportok, megemlékezések, kiállítások, ünnepségek és még sok más program. Ezek közül sokat hatalmas személyes odaadással és energiával szerveznek meg, mégis szinte láthatatlanok maradnak a saját közösségi környezetükön kívül.
Ezen a téren is segíthet az ernyőszervezet: nem úgy, hogy magához vonja ezeket a tevékenységeket, hanem úgy, hogy
nagyobb nyilvánosságot biztosít számukra, és kapcsolatokat teremt közöttük.
Ugyanez érvényes a közösség intézményi emlékezetére is. A vezetőségek változnak. Vannak, akik életkoruk miatt visszavonulnak, más feladatokat vállalnak, és új emberek kapcsolódnak be. Az egyesületek is változnak, némelyek megszűnnek, mások újjáalakulnak vagy létrejönnek. Ha a tapasztalatok, dokumentumok és kapcsolatok csak egyes személyeknél vannak meg, akkor minden változással együtt tudás is veszendőbe megy.
Egy ernyőszervezet célzottan hozzájárulhat ahhoz, hogy ezt a tudást megőrizzük és továbbadjuk. Az archívumok, dokumentációk és kapcsolatok a mindennapokban talán kevésbé látványosak. Azonban egy olyan közösség számára, amely generációkon át szeretne fennmaradni, rendkívül fontosak.
Kulcsfogalmak: átláthatóság és kommunikáció
Egy ernyőszervezet természetesen nem attól fog jól működni, hogy egyszerűen csak létezik. Újra és újra fel kell tennie magának a kérdést, miért van rá szükség, és hogyan tudja támogatni tagszervezeteit.
Ebben az összefüggésben a transzparencia és a kommunikáció két olyan kulcsfontosságú terület, amelyekre a mai technikai lehetőségeknek köszönhetően már könnyen lehet építeni.
A tagszervezeteknek tudniuk kell, mi történik az ernyőszervezetben – és még jobb, ha azt is látják, mi zajlik a többi egyesületben. Lehetőséget kell kapniuk arra, hogy megfogalmazzák és megosszák kéréseiket, véleményüket, az ernyőszervezet döntéseinek pedig számukra is érthetőnek és követhetőnek kell lenniük. A közös pénzügyi forrásokkal pedig körültekintően és felelősségteljesen kell gazdálkodni.
Számomra a felelősség többet jelent, mint a szabályos és korrekt ügyintézés. Aki egy közösségért dolgozik, olyan struktúrákért vállal felelősséget, amelyek nem az ő személyes tulajdonát képezik. A tisztségeket meghatározott időre bízzák valakire, az intézményeknek azonban fejlődniük kell, és az adott tisztségviselői időszakon túl is fenn kell maradniuk. Ez természetesen ugyanúgy érvényes egy kisebb egyesületre, mint egy ernyőszervezetre. Éppen ezért egy ernyőszervezet soha nem válhat öncélúvá. A titkársága, testületei és tisztségei nem önmagukban jelentik a célt. Ezek eszközök ahhoz, hogy a tagszervezetek, és ezáltal az egész közösség számára valami megvalósulhasson.
Így elsősorban nem úgy kellene feltennünk a kérdést: mit tud még a Központi Szövetség megvalósítani? Inkább úgy: mit tud lehetővé tenni? Én ennek alapján mérném egy ernyőszervezet erejét. Nem aszerint, hogy hányszor szerepel a neve egy rendezvény plakátján, és nem is annak alapján, hogy minél több tevékenységet maga vállaljon át. A meghatározó inkább az, hogy a hálózatán belül létrejön-e valami, ami e hálózat nélkül talán nem jött volna létre.
A Központi Szövetség mintegy 30 tagszervezetével jelentős lehetőségekkel rendelkezik. E szervezetek mögött pedig további emberek, ötletek, tapasztalatok és kapcsolatok állnak. Ezért ez a lehetőség nem csupán az egyes egyesületekben rejlik, hanem mindenekelőtt az őket összekötő kapcsolatokban, amelyek megerősítése olyan feladat, amelyen folyamatosan dolgozni kell.
