Energiapolitika kánikulában
- Földvári Zsuzsa
- aug. 15.
- 4 perc olvasás
Sorozatos forróság, vagy ez már maga a klímaváltozás? – töprengenek az osztrák tudósok. Csalódást okoz a vizei egyharmadát vesztett osztrák büszkeség, a végtelen vízerőmű, a megújuló energiaforrások viszont éjszaka nem működnek. Hiányoznak még a hosszú távú válaszok az időjárás megváltozására, sürgős feladat pillanatnyilag a tűzoltás.
„Még nincs vége a kánikulának, még apadnak a vizek, pusztul a termés, égnek az erdők, hullanak az állatok, fogyóban az áram, lankad a turizmus. A tények alapos ismeretében tudunk majd dönteni a pontos segítségről.” Egyelőre erre az álláspontra helyezkedett az osztrák kormány, amely eddig két fontos intézkedést hozott, de azokat is csak jövőre vonatkozóan. Meg fogják könnyíteni a klímák beszerelését a lakóépületekbe, mind a lakástulajdonosok, mind a bérlők számára. Pillanatnyilag ugyanis a tulajdonosnak az összes többi tulajdonostárs engedélyére is szüksége van a falfúráshoz, a bérlők pedig a tulaj beleegyezésére várnak. A másik rendelkezés szerint az iskolák, kórházak és közintézmények hűtése – az engedélyezési eljárással együtt – hamarosan egyszerűbbé válik.
„Ez édeskevés” – állítják a zöldek, akik 2024 őszéig kormányon voltak egy korábbi környezetvédelmi felívelés eredményeként. „Most van forróság (az eddigi csúcstartó 41,2 Celsius-fokkal az alsó-ausztriai Bad Dutsch-Altenburg), most van válság, most kell intézkedni” – hangoztatja Leonora Gewessler pártelnök, aki – sokakkal együtt – a kritikáját a kormány néppárti környezetvédelmi és agrárminiszterére összpontosítja. Norbert Totschnig adós a tavaly hivatalba lépett kormány ígéreteinek teljesítésével: mindmáig nem készült el az országos talajvízregiszter, amely pontos képet adhatna a lakosság, a vállalatok és a mezőgazdasági termelés vízfelhasználásáról. Országos vízstratégiát sem dolgoztak még ki, s változatlanul hiányzik a környezetvédelmi törvény. Csatlakozott a sürgetőkhöz Renate Anderl, a munkavállalókat képviselő Arbeiterkammer elnöke is, ami szakszervezeti támogatást von maga után.
A koalíciós kormány modernizációért felelős tagja, a liberális NEOS nem törvényeket sürget, hanem új gépeket, új istállókat és új termesztendő növények kiválasztását szeretné. Pillanatnyilag azonban fogytán a takarmány, ami kényszervágásra kárhoztat számos szarvasmarha-tenyésztőt, akik állatonként 300 eurós támogatást szorgalmaznak.
Christian Stocker kancellár augusztus elején munkaértekezletet hívott össze, amelyen azonban csak szakértők vettek részt, a miniszterek nem szakították meg nyári szabadságukat. Mentségük: Ausztria az Európai Unió ellenőrzése alatt áll hatalmas költségvetési hiánya miatt, amely megköti a kormány kezét, ha költekezni akar.
A bírálatok ellenére roppant környezettudatos Ausztria az elmúlt években modern energiastruktúrát alakított ki: áramtermelésének 55–65 százalékát vízenergiából nyeri, 10–15 százalékos a napenergia, a szélenergia és a földgáz hozzájárulása, a biomassza részesedése pedig 5–10 százalék. Az országnak van ugyan atomerőműve Zwentendorfban, de a lakosság 1978-ban népszavazáson mondott nemet a nukleáris energiára, és a létesítményt azóta sem helyezték üzembe. Árnyalja az atomellenes képet, hogy Ausztria csak nappal önellátó energiából, éjszaka pedig német széláramot és francia atomáramot kényszerül importálni.
Bár a környezetvédők folyamatosan sokallják a folyókra, patakokra sűrűn telepített erőműveket, mert ártanak a vizek természetes folyásának, veszélyeztetik az állatvilág sokféleségét, s véleményük szerint 80 százalékuk a minimális ökológiai előírásoknak sem felel meg, Ausztria mégis szerencsés adottságokkal rendelkezik. Az Alpoknak köszönhetően rengeteg a hegyi folyó, és nagyok a szintkülönbségek, ezért az ország Európa egyik legnagyobb vízenergia-termelője lehet.
Vízerőműből van vagy 5200 – kicsik és nagyok –, a Dunán 12 óriáserőmű termel. A fő tulajdonos mindenütt az európai méretű és jelentőségű állami cég, a Verbund, amely a tartományokkal osztozik az erőművek működtetésében. Ám a hőség elvitte a Duna vizének egyharmadát, s 30 százalékos termeléskiesést okozott. Más vizek is – remélhetőleg csak átmenetileg – kiszáradóban vannak, halak, egyéb állatok is pusztulnak. A talajvízszint az alpesi régióban is alacsony. A vízerőművek egy része hűtést igényel a folyókból, de ez most egyre reménytelenebb. Kutatók már tavaly kimutatták, hogy az iparosodás előtti időkhöz képest Ausztriában 3,1 fokkal emelkedett a hőmérséklet, kétszer olyan gyorsan, mint a világátlag.
Megnövelte viszont részesedését az áramtermelésben a napenergia, amely az elmúlt években – főleg a napsütéses keleten – szédületes növekedésnek indult. Két esztendeje a magyar határ menti településen, Nickelsdorfban épült egy 13 hektáros „napenergiagyár”, 23 ezer modullal, egyenként 600 wattos teljesítménnyel. A beruházás különlegessége, hogy a terület lakói tulajdont vagy bérletet vásárolhatnak maguknak a termelésből. Érdekesség az is, hogy a napenergia-termelés „keveredik” a határszélen még mindig szaporodó szélerőművekkel. Ausztriában mintegy 1500 szélerőmű forog, összteljesítményük meghaladja a 4000 megawattot. A forgók fele Alsó-Ausztriában működik (823), Burgenland – 33 százalékos aránnyal – a második helyen áll. Az ország nyugati részén – Tirolban, Salzburgban és Vorarlbergben – viszont eddig nem épült említésre méltó szélerőmű. Nagy előnye a szélenergiának, hogy előállítása hatalmas, 4,7 millió tonna szén-dioxid-kibocsátástól kíméli meg a természetet, s független a napsütéstől.
Két évvel ezelőtt Ausztria még – Magyarországhoz hasonlóan – döntően az orosz kőolaj és földgáz importőre volt. Miután egy elszámolási vita kapcsán 2024-ben ki tudott ugrani a hosszú távra, 2040-ig kötött orosz importszerződés szorításából, jelentősen átalakította földgázbeszerzését. Ma már elsősorban a Norvégiából, továbbá az Olaszországon és Németországon keresztül érkező gázra épít, a kőolaj esetében pedig Kazahsztán lett az egyik legfontosabb partnere.
A német Spiegel című világlap szerint különösen kínos és a valóságtól elrugaszkodott szerepet játszik az idei nyáron az osztrák szélsőjobboldali Szabadságpárt. Elnöke, Herbert Kickl szerint a kormány hőségpánikot kelt, pedig kánikula nem most fordul elő először Ausztriában.
