Amikor elfogy a hűtővíz: Paks az osztrák sajtó tükrében
- Csire Márta
- 4 órával ezelőtt
- 3 perc olvasás
A Duna rekordalacsony vízállása nemcsak Paks működését állította próbatétel elé, hanem új kérdéseket is felvetett az atomerőmű hosszú távú biztonságáról. Miközben Magyarország a hűtés biztosítására keresi a megoldást, az osztrák sajtó a paksi eseményeket a klímaváltozás, az aszály és Paks II. jövőjének összefüggésében vizsgálja. De mit lát a szomszédos, hagyományosan atomellenes Ausztria a magyar atomerőmű körüli problémákból?
Ausztria azon országok közé tartozik, ahol az atomenergia-ellenesség erős társadalmi és politikai mozgalommá vált. Az ország nemcsak saját atomerőművet nem működtet, hanem rendszeresen fellép a szomszédos országok atomerőművei, illetve az atomenergia európai támogatása ellen is. Ausztria első, teljesen megépített atomerőműve Zwentendorfban épült meg, de soha nem helyezték üzembe. Az 1978. november 5-én tartott népszavazáson a választók 50,5 százaléka az üzembe helyezés ellen szavazott. A döntést követően Ausztria törvényben is megtiltotta az atomenergia energetikai célú használatát. Zwentendorf így az ország atomenergia-ellenességének szimbólumává vált.
1999-ben alkotmányos rangra emelték az „atommentes Ausztriáról” szóló törvényt, amely tiltja új atomerőművek építését és a meglévők üzembe helyezését. 2026 áprilisában az osztrák parlament ismét egyhangúlag megerősítette az ország atomellenes irányvonalát, és arra szólította fel a kormányt, hogy Ausztria továbbra is határozottan lépjen fel az új európai atomerőművek építése, illetve az ilyen beruházások uniós finanszírozása ellen. A parlamenti határozat a Paks II.-höz kapcsolódó európai jogi kérdéseket is külön megemlíti.
Hogy látja az osztrák sajtó ennek tükrében az utóbbi hetek paksi eseményeit?
Az ORF megközelítése elsősorban tárgyszerű, az infrastruktúra és az energiabiztonság szempontjaira koncentrál. A hangsúly azon van, hogy a rendkívül alacsony Duna-vízállás miatt Paks hűtése veszélybe került, ami azért különösen jelentős, mert az erőmű Magyarország villamosenergia-ellátásának meghatározó részét biztosítja. Az ORF számára ezért a történet fő kérdése nem az, hogy „jó vagy rossz a paksi atomenergia”, hanem az, hogy egy szélsőséges időjárási helyzet mennyire képes veszélyeztetni egy ország áramellátását. Az ORF későbbi tudósításaiban azt is kiemelte, hogy a Duna vízszintjének emelkedésével Paks fokozatosan újra növelni tudta a termelését.
A Der Standard ennél kritikusabb megközelítést alkalmaz. A lap nem egyszerűen átmeneti üzemeltetési problémaként kezeli a történteket, hanem azt a kérdést veti fel, hogy mi történik akkor, ha a Duna vízhozama a jövőben egyre gyakrabban kerül extrém alacsony szintre. A paksi esetet így a klímaváltozás, az aszály és az európai folyók vízhiányának tágabb összefüggésébe helyezi. Különösen figyelemre méltó, hogy a lap beszámol a Duna vízszintjének mesterséges megemelését célzó magyar tervekről is. A kormány úgynevezett fenékküszöb építését tervezi, amely akár egy méterrel is megemelhetné a vízszintet Paks térségében, és így segíthetné az erőmű hűtését.
Ez már túlmutat egy egyszerű, átmeneti üzemeltetési problémán: azt jelzi, hogy a szélsőséges hidrológiai körülmények az atomerőmű működésének fenntartásához is komoly vízgazdálkodási beavatkozásokat tehetnek szükségessé. A Der Standard egy másik elemzésében arra is felhívja a figyelmet, hogy a paksi bővítés terveit a mostani tapasztalatok fényében további vizsgálatnak kell alávetni, mivel a tervezett új blokkok hűtésénél szintén a Duna vizével számolnak.
A Kurier nem kizárólag Magyarországra koncentrál. A paksi esetet azzal köti össze, hogy a szélsőséges hőség és a vízhiány több európai atomerőmű működését is nehezíti. Így a történet náluk kevésbé „magyar ügy”, inkább annak példája, hogy az atomenergia-termelés sem független a klímától és a rendelkezésre álló vízkészletektől. A lap európai összefüggésben mutatja be a problémát: a folyók alacsony vízállása és a magas vízhőmérséklet több országban is korlátozhatja az erőművek működését.
A Kleine Zeitung még szélesebb környezetbe helyezi Paksot: a Duna alacsony vízállása egyszerre okoz gondot az atomerőműveknek, a hajózásnak és az energiatermelésnek. Náluk ezért az egyik fő történet maga a vízhiány. Paks csak az egyik látványos következménye annak, hogy Európában rendkívüli szárazság alakult ki.
Az osztrák lapok általában is arról számolnak be, hogy az alacsony vízállás egyre több gazdasági és környezeti problémát okoz, miközben az osztrák folyók esetében is jelentős vízhiány tapasztalható.
A paksi történésekkel kapcsolatban az osztrák médiában leginkább arról van szó, hogy a szélsőséges szárazság megmutatta egy Duna vizével hűtött atomerőmű sérülékenységét. Ez azért különösen érdekes, mert Paks II. esetében ugyanez a kérdés hosszú távon még fontosabbá válhat. A jelenlegi vízhiány ugyanis a Paks II.-ről szóló vitát is új megvilágításba helyezi az osztrák sajtóban. Egyes lapok és az általuk idézett kritikusok szerint a klímaváltozás miatt újra kell gondolni azt a feltételezést, hogy a Duna hosszú távon megbízható és megfelelő hűtővízforrást biztosít az új blokkok számára.
