Száznapozás előtt

Amikor e sorokat írom, nagyjából egy héttel vagyunk azelőtt, hogy az új kormány első száz napjáról szóló értékelések tömege ellepje majd a hazai közéletet. Ennyiben könnyebb a dolgom, hisz’ még nem befolyásolhatnak a többségi vélemények. Az a megérzésem, hogy ezúttal is túltengenek majd az éppen aktuálisan, legutoljára nagyon fontosnak tartott ügyek taglalásai (köztársaságielnök-csere, a Duna vízállásának gondjai stb.). Magam a hosszabb távon is alapvetőnek gondolható, négy alapkérdésben megmutatkozó kormányzati teljesítmény minőségét tartom az értékelés elsődleges kritériumának.

1. Viszonyunk Európához, az Unióhoz és a szövetségesi rendszerekhez

El kell ismerni, hogy az új kabinet megalakulásának első pillanatától kezdve meglepően sok és lényeges lépést volt képes megtenni annak érdekében, hogy a hazánkkal szemben felhalmozódott – legtöbbször nagyon is jogos – bizalmatlanságot felválthassa a korábbról már megismert és gyakorolt partneri, jóhiszemű viszony. Ennek különösen sorsdöntő mozzanata volt az évek óta befagyasztott uniós források visszaszerzéséért kifejtett rendkívüli aktivitás. Őszintén szólva még április 12. után sem reménykedtem abban, hogy e téren ennyire gyors és érdemi sikereket lesznek képesek elérni, mint amilyeneket eddig felmutattak.

2. Vagyonvisszaszerzési aktivitás

A tömegméretű és páratlanul erős támogatói aktivitás egyik legfontosabb mozgatórugója éppen az volt, hogy a társadalom minél előbb szerette volna elérni az elmúlt másfél évtizedben alap nélkül meggazdagodott szűkebb csoportok vagyona nagy részének újbóli társadalmasítását. A közvélemény elégedetlenségével szemben az a meglátásom, hogy e téren igenis történtek fontos és meghatározó lépések. Egyrészt a kekvák (közérdekű alapítványok) kezében lévő több ezer milliárd forint a legjobb úton van afelé, hogy e vagyonokat újból értelmes és legitim társadalmi célok érdekében lehessen felhasználni. Másrészt az elmúlt hetek során tucatnyi korábbi állami kötelezettségvállalást sikerült megszüntetni – nem egy esetben visszamenőleges hatállyal is –, s e döntések következményei ma már elérik az ezermilliárdos nagyságrendet is. Tudom, hogy a közvélemény azt szerette volna látni, ha a legkirívóbb személyek (Matolcsyéktól Tiborczig, Mészáros Lőrinctől az Orbán-családig) látványos és nyilvános vagyonvesztést szenvednek el, és esetleges elkobzás nyomán, megszégyenülve válnak meg jogtalanul szerzett milliárdjaiktól. A többség igazságérzetét ez elégítette volna ki. De ma már annyit bizonyosan láthatunk, hogy ez az út hosszadalmas és jogviták tömegével megterhelt folyamat lesz.

3. Személycserék és a felelősök pellengérre állítása

Ez az a másik ügy, amely leginkább foglalkoztatja a közvéleményt; az e téren megmutatkozó sikerek szimbolikusan is a valódi rendszerváltás bizonyítékaként szolgálhatnának. A közvélemény úgy látja, hogy a legfelső szinten, Rogántól Lázárig, Matolcsytól az Orbán-család tagjaiig, illetve baráti köreiig még senkit sem ért kézzelfogható retorzió. Az érthetően jogos türelmetlenséghez képest úgy értékelem, hogy a száz nap során felfoghatatlanul széles körben zajlottak és zajlanak tömeges méretű személycserék, leváltások, sőt már nyomozati intézkedések is. A közvetlen miniszteri szint alatti, ám az állami működés szempontjából sorsdöntő, kulcsfontosságú intézmények világában százas nagyságrendben mindennaposak a személycserék. A NAV-tól az Eximbankig és az MFB-ig, a Szerencsejátéktól a nagykövetek tömegéig, a kulturális intézmények parancsnoki pozícióitól az állami vállalatok és kormányzati intézmények vezérkaráig úgyszólván áttekinthetetlen mértékű személyi váltás zajlik. Csakhogy a leváltott vezetők nevét a nagyközönség korábban sem ismerte eléggé, ezért e totális elitcsere történelmi méretének és jelentőségének közpolitikai érzékelhetősége alacsony.

4. A jogállamiság helyreállításának problémaköre

Ha jól érzékelem, még a kormányszimpatizáns körök rendszeres kritikája is e kérdéskört illetően a legerősebb. A hagyományos kritikai értelmiség leginkább az e téren megmutatkozó változásokkal a legelégedetlenebb. Mi van az új alkotmánnyal? Miért nincs javaslat új választási rendszerre? Miért nem állt már helyre a hatalom megosztásának teljes spektruma? Ki fogja korlátozni a hiperaktív kormányfőt? Miért nem valósult már meg a médiaszabadság? Sorolhatnám még ezt a listát, amelynek valamennyi tételével szemben komoly ellenérzéseim lennének. Egyfelől azért, mert a kritikusok a legkevésbé sem érzékelik, hogy a jogállamiság teljes körű helyreállítása olyan többéves folyamat, amelynek alapjait mindennapos politikai küzdelmek közepette kellene megteremteni. Másfelől nem hajlanak annak felismerésére, hogy egy vadonatúj kormány a megörökölt kényszerhelyzetek közepette távolról sem rendelkezik azzal a szabad mozgástérrel, amelyben saját prioritásai keretezhetnék a döntési feltételeket.

Ehhez képest száz nap alatt

• megszűnt az évtizednyi hosszúságú rendeleti kormányzás, helyreállt a parlamenti munka nyilvános és úgyszólván mindennapos működése,

• a kormányzati munka a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt zajlik,

• elzárták a korábbi propaganda-nagyüzem százmilliárdos forrásait,

• elkezdődhetett a bíróságok szabad működésének helyreállítása,

• felállították a vagyonvisszaszerzési hivatalt stb.,

• visszaadták az oktatási intézmények autonómiájának alapjait,

• szabadon kikérhetővé váltak az egyes minisztériumok dokumentumai,

• megszűntek az egyszemélyes kulturális monopóliumok.

  
  

Akinek mindez száz nap alatt kevés, annak az emlékezetéből roppantul gyorsan kizuhanhatott a korábbi tizenhat év kellemetlen örökségének árnyéka is.

* * *

E rövidre fogott krónikában nem térhettünk ki az új helyzet legfontosabb peremfeltételeinek tüzetes bemutatására. Pedig ez is fontos lenne: vadonatúj kormányzati és parlamenti elit kezdte meg a munkát, merőben új kormányzati struktúra felállításával, a vereségét beismerni nem hajlandó ellenzék látványos akadályállítása közepette, felfokozott társadalmi várakozásokkal, és nem csupán a társadalom kétharmadának támogatása, hanem a mérhetetlenül tarka és belső ellentmondásoktól megterhelt elvárások, követelések közepette… Amikor a teljesítményt mérlegeljük, számba kellene vennünk – számos más, külső és természeti jellegű körülmény mellett – ezeket is.

(Nyitókép: A Tisza-kormány - forrás: a Tisza facebook oldala)