Fától fáig
- Másréti Kató Zoltán
- 3 days ago
- 4 min read
Ki ne ismerné Kányádi Sándor csodálatos versét a megriadt pásztorlegényről, aki a félelemtől reszketve fától fáig lopózik, miközben az éjszakai erdőség veszélyeire figyel… De most nem erről lesz szó. Vagy mégis?
Egyik hőhullám a másikat követi világszerte, és különösen Európa van bajban, hiszen számtalan mérés bizonyítja, hogy a vén kontinens kétszer olyan gyors ütemben melegszik, mint a világ átlaga. Ha a műholdfelvételek alapján készült hőtérképeket figyeljük, döbbenten láthatjuk, hogy kontinensünk jelentős részén napokon át sivatagi hőmérséklet perzseli a városokat és a mezőgazdasági területeket. Ez a jelenség már évtizedes mintázatot mutat, a felmelegedés trendje pedig egyértelműen arra utal, hogy a jövőben még magasabb hőmérsékletekre kell számítanunk, amelyekre nem vagyunk kellőképpen felkészülve. Sem városaink, sem épületeink, sem mezőgazdaságunk nem a harminc és negyven Celsius-fok közötti nyarakra lettek tervezve, ezért minél hamarabb alkalmazkodnunk kell, a szélsőséges hőség ugyanis egyre több emberéletet követel, miközben a gazdasági károk már százmilliárdos nagyságrendűek.
A nagyvárosok különösen ki vannak téve a hőségnek. Az üveg- és vasbeton épületek magukba szívják a forróságot, és sokáig meg is tartják azt. Nem csoda, hogy a nagyvárosok átlaghőmérséklete több fokkal meghaladja tágabb környezetükét. Európában mind a mai napig az épületek hőmegtartó képességének javítása, valamint a megfelelő és gazdaságos fűtés biztosítása volt az építészek és az épületgépész szakemberek egyik elsődleges feladata, mára azonban a hatékony hűtés megoldása is a legfontosabb feladatok közé került. Elgondolkodtató, hogy becslések szerint az Egyesült Államokban az épületek mintegy 90, Európában viszont csupán 10 százaléka rendelkezik klímaberendezéssel! Jelentős változások várhatók az anyaghasználatban és építési módszerekben, de a várostervezésben is, melyben egyre nagyobb szerepet kapnak a vízszintes és függőleges élő zöldfelületek. Mindmáig, az új városi parkok tervezésekor, valamint a már meglévők fenntartásakor elsősorban a tájépítészeti szépségre és harmóniára, a telepített növények fajgazdagságára és a zöld területek ápoltságára fektették a hangsúlyt. Ezek a feladatok ma sem veszítettek jelentőségükből, ugyanakkor egyre fontosabbá válik a városi zöldfelületek gazdaságos fenntarthatósága és hőszabályozó szerepe. A tartós és szélsőséges hőséggel ugyanis gyakran együtt jár a vészhelyzetig fokozódó vízhiány, ezért korántsem mindegy, hogy a városi parkok – amelyek a települések természetes hőszabályozó reléiként működnek – mennyire vízigényesek.
A mai városi tájkertészetben egyértelműen újratervezés zajlik, és ez már a városképen is jól látható. A vízigényes fajok eltűnnek: például az annyira megszokott kőris- és juharfajok már ritkaságnak számítanak, a vadgesztenye fasorok is lassan eltűnnek, és a „tujakorszaknak” is egyértelműen vége. Helyettük szárazságtűrő fajokat telepítenek, amelyeknek ugyan sokkal hatékonyabb a vízgazdálkodása, viszont ezek rendszerint tájidegen, ázsiai vagy amerikai fajok, kedvezőbb esetben pedig a „szomszédos” mediterrán térségből származnak. Ami ez utóbbiakat illeti, európai telepítésükkel kapcsolatban nem mindig indokolt a túlzott optimizmus. Igaz, hogy nyáron biztosított számukra a megfelelő hőmérséklet, télen azonban még gyakran előfordulnak olyan hideg napok, amelyeken ezek a növények kifagyhatnak, ezért széles körű telepítésükkel érdemes óvatosan bánni.
Bécs városa élen jár a zöldterületek bővítésében és újratervezésében. Különösen nagy hangsúlyt fektet az utcai fasorok telepítésére: évente több ezer fát ültetnek el az új városfejlesztési koncepciónak megfelelően. Az európai városokban – így Bécsben is – ma már széles körben elfogadott a Cecil Konijnendijk holland kutató, a Brit Columbiai Egyetem professzora által kidolgozott 3:30:300 szabály. Ez a képlet azt jelenti, hogy minden városlakónak legkevesebb három fát kell látnia, ha lakása vagy munkahelye környékén körülnéz, továbbá, hogy minden városi kerület lomkoronája legkevesebb 30 százalékát kell a kerület alapterületének takarja, míg a 300-as arra vonatkozik, hogy minden egyes városlakó lakhelyétől számítva legtöbb háromszáz méternyire parknak kell lennie. Bécs az első és a harmadik mutató tekintetében jól teljesít, ugyanakkor a 30 százalékos lombkorona-fedettségtől még távol van: egy átlagos bécsi kerületben jelenleg mindössze 15 százalékos a lombkorona-fedettség.
A „városi erdészet” igényeihez az infrastrukturális fejlesztések is igazodnak, ennek részeként jelent meg a „szivacsváros” koncepciója. Lényege, hogy az esővizet már nem vezetik el a kanálisokban és a nagy gyűjtőcsatornákon keresztül, hanem igyekeznek korszerű útépítési és talajkezelési megoldásokkal a fasorokban és a parkokban helyben tartani. Ugyanakkor semmit nem bíznak a véletlenre, így beépített, automatizált öntözőberendezéssel biztosítják minden egyes kiültetett fa jólétét, életét a legnagyobb hőségben is. A mélyre hatoló gyökérzet fejlődését is tudatosan segítik: a fák környezetében nem zárják le teljesen a talajt burkolattal, hanem megfelelő méretű nyitott felületeket hagynak, hogy a csapadék a talajba szivároghasson, és a gyökerek akadálytalanul fejlődhessenek. Természetesen nagy hangsúlyt fektetnek a legmegfelelőbb fafajok és fajták kiválasztására is. Bécsben elsősorban a penzingi Mauerbach Faiskolában folyik a kutatás és a szaporítás csaknem kétszázezer négyzetméteres területen, ahol évente mintegy húszezer facsemetét nevelnek. A megújult, különleges gépparknak köszönhetően ma már nem sérülékeny, fiatal csemetéket, hanem jóval ellenállóbb, nagyobb méretű fákat ültetnek ki a kiválasztott helyszínekre. Mindezek a módszerek és eljárások eredményesek, ugyanakkor rendkívül költségesek: Bécsben egyetlen fa kiültetésének teljes költsége 3–4 ezer euró között mozog.
A kiültetés után természetesen folyamatosan figyelemmel kísérik minden egyes fa sorsát. Ebben a szakszerű monitoring és a digitális fakataszter (Wiener Baumkataster) folyamatos fejlesztése mellett a bécsi polgárok önkéntes részvételére is számítanak. Sokat segít ebben a látványos és könnyen használható bécsi „fatérkép”, amelyen minden egyedi azonosítóval ellátott városi fa könnyen megtalálható. Emellett magánszemélyek és közösségek örökbe is fogadhatnak fákat, amelyek gondozásában szakmai irányítás mellett részt vehetnek: nagy hőség idején öntözhetik őket, valamint megoszthatják a fák növekedésével és állapotával kapcsolatos megfigyeléseiket.
Kányádi versével kezdtem írásomat, és hiszem, hogy nem túlzok, ha a végén megállapítom: Bécs is fától fáig halad, folyamatos faültetéssel és a zöldállomány gondos ápolásával igyekszik sikeresen megküzdeni az egyre pusztítóbb hőhullámokkal, és próbálja egyúttal megelőzni vagy legyőzni a városlakók növekvő klímaszorongását.
(Kiemelt kép: Egy zöld homlokzat a Harmoniegasséban/©Stadt Wien / Fürthner)
