Amikor Bécs színt vall

Vihar után szivárvány, ünnep közben csend – így vallott színt Bécs a jubileumi, 30. Szivárványparádén, ahol 320 ezren álltak ki a láthatóságért és az elfogadásért.

Szombaton sötét felhők borították be az eget Bécs felett. Nem sokkal a Szivárványparádé kezdete előtt ismét megnyíltak az ég csatornái, mintha próbára akarnák tenni a résztvevők türelmét. Az eső azonban hamar elállt, kisütött a nap, és a város felett még egy szivárvány is megjelent – igazán találó kísérője volt ez a rendezvénynek. A bécsi Szivárványparádé – a Vienna Pride csúcspontja – idén ünnepelte 30. évfordulóját. A „Láthatóak 1996 óta” mottó jegyében a szervezők adatai szerint mintegy 320 ezer ember vonult végig a Ringen, és emelte fel a hangját az LMBTQ-közösség jogai mellett. Ami három évtizede egy viszonylag kis közösség demonstrációjaként indult, mára az ország egyik legnagyobb megmozdulásává nőtte ki magát.

A Ring egy napra színes zászlók, zene és üzenetek tengerévé változott. Kisgyermekes családok, fiatalok, idősebbek, egyesületek, civil kezdeményezések és politikai szervezetek együtt vonultak az utcára. Voltak, akik ünnepelni jöttek, sokan pedig azért, hogy kiálljanak valami mellett: a tisztelet, az egyenlőség és a félelem és kirekesztés nélküli élet joga mellett. A Szivárványparádé már régóta több, mint jókedvű ünneplés. Gyökerei az 1969-es New York-i Stonewall-lázadásokig nyúlnak vissza, amikor a queer közösség tagjai először léptek fel nagyobb számban a diszkrimináció és a rendőri önkény ellen. Ebből a tiltakozásból nőtt ki egy nemzetközi mozgalom, amely mindmáig az egyenlő jogokért és a társadalmi elfogadásért küzd.

fotók: Barát Erzsébet

A felvonulás idén is emlékeztetett rá, hogy a küzdelem még nem ért véget. Néhány percre a zene is elhallgatott, csend borult a Ringre: megemlékeztek azokról, akik a későbbi generációk előtt egyengették az utat, valamint azokról, akik gyűlölet-bűncselekmények áldozatai lettek, vagy AIDS-ben hunytak el.

Hogy ma is szükség van a Pride-ra, azt az elmúlt évek számos fejleménye bizonyítja. A queer emberek világszerte továbbra is diszkriminációval, ellenséges megnyilvánulásokkal és kirekesztéssel szembesülnek, sőt egyes helyeken jogi üldöztetésnek vannak kitéve. Különösen a fiatal queer emberek számolnak be arról újra és újra, hogy iskolai mindennapjaikban zaklatás és előítéletek érik őket. Ezért a láthatóság és az elfogadás iránti követelés ma aktuálisabb, mint valaha.

Mindezek ellenére ezen a napon a bizakodás volt az uralkodó érzés. A hangulatot a béke, a nyitottság és a kölcsönös tisztelet határozta meg. A zene, a tánc és a beszélgetések közben kialakult az az összetartozás érzése, amely immár három évtizede a Szivárványparádé egyik legfőbb jellemzője.

Bécs ismét megmutatta, hogy a sokszínűséget itt nem csupán megtűrik, hanem láthatóan meg is élik.