A magyar gazdaság és gazdaságpolitika – választások után, turbulens időkben

A magyar gazdaság állapotának és kilátásainak szakmai megítélését bonyolítja, hogy az üzleti élet függ a választási ciklustól, az államháztartás aktuális állapotától. Ez nem magyar sajátosság, hiszen mindenhol jelentős a kormányzat súlya: az európai jóléti államokban nagy a közkiadások, másfelől az elvonások hányada, akár a bruttó hazai termék felét is kiteheti. A családi, céges jövedelmeket erőteljesen formálja az adó- és költségvetési politika.

Magyarország azonban különös eset. Térségi összevetésben túlzott az adóteher, nagy az állami kiadások aránya, mégsem számít jóléti államnak nyugat-európai értelemben. Sőt, az utóbbi másfél évtizedben rendre csökkent a büdzsén belül a jóléti tételek (nyugdíj, családi támogatás, munkanélküliségi ellátás, egészségügy) aránya. Egyidejűleg viszont sokat költött az állam a kormányzat működésére és propagálására, nagyvállalati szubvenciókra, látványsportra. Az egymást követő Orbán-kormányok mind sűrűbben avatkoztak a gazdaságba ár- és kamatrögzítésekkel, különadók kivetése formájában, egyedi projekteket vontak ki az általános szabályok alól nemzetstratégiai okokra hivatkozva, államosítottak, majd újraprivatizáltak.

Ilyen aktív állam esetén tehát nem tehetünk általános megállapítást a gazdaságról, elvonatkoztatva a politikai viszonyoktól. 2026 pedig valóban rendkívüli esztendő. Évtizedes távlatban is páratlannak mondható fordulat állt be az április 12-i országgyűlési választással.

A mai különleges helyzet értelmezését segítheti egy gyors visszapillantás. Ami 2010-ben, Orbán újbóli hatalomra kerülésével gazdasági válságkezelésnek indult, fokozatosan szisztémává vált. A Fidesz-kormányok a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításával, különadók kivetésével, vállalati különmegállapodások kötésével, „nemzeti bajnok” vállalkozások kijelölésével és más cégek presszionálásával, az árviszonyokba való szaporodó beavatkozásokkal politikaközpontú állammodell felé tolták el Magyarországot. Ehhez ideológiai-szellemi támaszt adott a nemzeti szuverenitás visszavételének, a saját vállalkozói osztály megteremtésének, a keleti nyitásnak a meghirdetése.

E különutas politika következtében sűrűsödtek az ütközések az EU szabályrendszerével és jogállami normáival, emiatt az utóbbi években már apadtak az uniós források. Az 1989-es rendszerváltoztató Alkotmányt felváltó 2011-es Alaptörvény és annak tucatnyi módosítása lehetővé tette az effektív fékek és ellensúlyok nélküli hatalomgyakorlást, az utóbbi években egyszerűen a rendeleti kormányzást. A kormánypárt szájíze szerint módosított választási törvény, a kormánymédia túlsúlya, az ellenzékben levő pártok számossága miatt a Fidesz sorozatban nyert, és idővel szinte állampárti jelleget öltött. A kormányfő hazai intézményes kontrolltól függetlenedve dönthetett gazdasági, költségvetési ügyekben, politikai és személyes szempontjai szerint.

Sajátos viszonyaink közepette szinte szabályos ciklust követett az államháztartás: a választások előtt adómérséklés és nagyvonalú kormányzati költekezés hangulatjavító célzattal, majd a megnyert választás után jött a pénzügyi stabilizálási kísérlet, adóemelésekkel és a közkiadások visszametszésével – a következő választás közeledtéig. Hasonló minta jellemezte az árpolitikát: árrögzítések a választások előtt, majd a piaci árak visszaállítása a voksolást követően.

2014-ben elég volt a lakossági energiaárak kedvezményes állami szabályozása („rezsicsökkentés”) a nagyarányú választási győzelemhez a több pártból álló ellenzékkel szemben. 2018-ban már igazi választási költségvetést láthattunk, amely nagy államháztartási hiányt okozott. Akkor azonban még húzott a magyar gazdaság, erőteljes volt az európai konjunktúra. 2020-tól viszont nehéz idők jöttek, külső sokkokkal. Ezekre aztán még rá is erősített a politikai naptár miatti ciklusmozgás.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Az Orbán-kormány hangulatjavító intézkedéseinek kommunikációja

(A képek forrása: facebook.com/kormanyzat)

Az állam kiköltekezése extrém mértéket öltött 2021 nyarától, amikor az ellenzék közös miniszterelnök-jelölt állításával megjelent a választási együttműködés esélye. A Fidesz-kormány, érzékelve a veszélyt, nagy közkiadásnövelést, központi béremelést dobott be, amivel méretes költségvetési hiányt okozott. A gazdasági alkalmazkodást pedig gyengítették a választói hangulatjavító árrögzítések, mint az üzemanyagárak befagyasztása és a kamatmoratórium.

Végül nem annyira az állami kiköltekezés, mint inkább az Ukrajnát ért 2022. februári orosz támadás után kifejlődő veszélyérzet, meg persze az ellenzéki oldal számos gyengesége vezetett el az újabb Orbán-győzelemhez. A negyedik kétharmados parlamenti többség elnyerése azonban így is rengetegbe került. Az államháztartási hiány tovább növekedett, a romló trendek miatt a kormány drágán jutott hitelekhez az adósság finanszírozására. A gazdaságba pumpált közpénzek miatt elszabadult az infláció 2022–23-ban. A megnyert választás utáni ad hoc kormányzati intézkedések sora tovább rontotta az üzleti konjunktúrát.

A következmények tartósak lettek: a 2022-es mesterséges választási konjunktúrát követően évekre lefulladt a gazdaság.

A pangás egyik tényezője az uniós fejlesztési pénzek elapadása volt. A jogállami normák sorozatos megsértése, az államilag tolerált vagy egyenesen menedzselt korrupció jelenléte miatt elmaradoztak az EU-források. Pedig az uniós transzferek addig jelentősen fűtötték az üzleti konjunktúrát, különösen a politikailag jól bekötött („NER”) cégeknek extra jövedelmet nyújtottak. Azonban az egész gazdaság megsínylette, hogy Magyarország kimaradt az uniós energiatakarékossági és digitalizációs projektekből. Ezért is rezonált igen erősen a vállalkozói körökben és a közügyek iránt érdeklődők körében a Tisza Párt választási ígérete: mi hazahozzuk az uniós pénzeket.

A közpénzek gyérülése, az uniós források apadása, a fogyasztói és vállalkozói várakozások romlása következtében a beruházási volumen csökkenő pályára állt egészen 2026 tavaszáig, és ez nem csupán az állami szektort érintette. A jelentős állami pénzzel megtámogatott akkumulátorgyártás, autóipar sem húzott a várt mértékben.

Az idei választások előtt a Fidesz-média a romló európai viszonyokkal, különösen a német gazdaság bajaival magyarázta a stagflációt. A kormány külső hitelfelvételekkel, ázsiai hátterű újabb ipari nagyprojektek forszírozásával próbálta ismét lendületbe hozni a gazdaságot, amelynek a lefojtottsága látványosan eltért a térség legtöbb országában megmutatkozó dinamikától. Ám a rendre beharangozott, sőt költségvetési törvényekbe foglalt növekedési ígéretekből a 2026-as választásig semmi sem lett, amint erről volt alkalmam írni (Bod Péter Ákos: A magyar gazdaság különös állapota 2026 elején, Bécsi Napló, 2026. január-február, p. 7).

Gyenge forintárfolyam, makacs infláció, dagadó államháztartási hiány, a beígért gazdasági szárnyalás sokadik elmaradása és különösen az állami szolgáltatások színvonalromlásának mindennapos tapasztalata: ezek együttesen nagyban rontottak az Orbán-kormány megítélésén a választások előtt. Az alig leplezett korrupció, a közpénzt megcsapoló újgazdagok hivalkodó életmódja, a kormánypropaganda brutalitása, a kormányzat különös oroszbarátsága ilyen gazdasági háttér mellett hirtelen szembeötlő lett.

Ilyen előzmények után jött el a politikai fordulat április 12-én.

Örökölt gazdasági folyamatok és hirtelen politikai változás

Ami az idei év derekán a makrogazdasági képet illeti, azt most különösen erősen formálja a politika. A még az Orbán-kormány által bejelentett és részben életbe is léptetett személyiadó-mérséklés, az állami alkalmazottak béremelése, a nagyvonalú minimálbér-növelés, a kiterjedt árbefagyasztás együttesen mesterségesen ösztönözte a keresetek emelkedését. Már tavaly is lendületesen nőtt a kiskereskedelmi forgalom, az idei első félévben pedig egyenesen 4,6 százalékkal nőtt a vásárlások volumene, ezen belül 8 százalékkal több motorüzemanyag fogyott Magyarországon („védett”, azaz indokolatlanul mélyen tartott hatósági árak mellett, amelyek egészen június végéig voltak érvényben).

A lendületes fogyasztásemelkedéssel szemben erős kontrasztként áll a tény, hogy tavaly mindössze félszázalékos volt a gazdasági növekedés. Az idei első félévben is csupán 1,7 százalékos volt a növekedés, és jórészt a fogyasztás hajtotta.

Választások körüli fogyasztásnövekedés? Ez a visszatérő minta. Csakhogy ez alkalommal az átmeneti jóléti javulás nem hozta meg az inkumbens kormány győzelmét. Sőt, mind többek előtt lett nyilvánvaló, hogy az évek óta stagnáló gazdaság és másfelől a nagy reálbéremelkedés, fogyasztásnövekedés tartósan nem fér össze. Sejthető, sőt tudható volt, hogy bárki kerül kormányra, hamar népszerűtlen korrekciókra kényszerül.

Most, a választási vereség után Orbán Viktor, a Fidesz elnöke maga is azzal biztatta lehangolt közönségét tusványosi beszédében, hogy ősszel majd jönnek a megszorítások, és „133 nap után” odavész a Tisza-kormány támogatottsága.

Valójában a korábbi választásoknál is az volt a Fidesz B-terve, hogy ha az ellenzék netán kormányra jutna, akkor a hátrahagyott kormányzati kulcspozíciókat birtokló Fidesz nem enged át nagy politikai mozgásteret, a gazdasági problémák pedig súlyosbodni fognak: hamar nekilódul az infláció, leminősítik az országkockázati besorolást, értékét veszti a forint. Az elkerülhetetlen, szükséges megszorító intézkedések pedig majd népszerűtlenné teszik az új kormányt. Akkor hamar revansot lehet venni, „négyötödös többséggel” visszatérve.

A Tisza Párt nagyarányú, magabiztos választási győzelme viszont áthúzta az ilyen terveket, és vadonatúj jogi-politikai helyzetet teremtett. Azzal együtt nagyot javult Magyarország üzleti megítélése, hogy a Magyar-kormány hivatalba lépésének első heteiben felszínre került:

az elemzői közösség által prognosztizáltnál is sokkal rosszabb az államháztartás állapota.

A választás előtti hetekben, sőt még azt követően is dőlt ki pénz a költségvetésből, gyakran jogszerűtlenül és indokolatlanul.

Ezekből még súlyos büntetőügyek fakadnak, amelyek elérhetik az Orbán-kormány csúcsát.

Ami viszont biztos: a 2026-os államháztartási hiány többszöröse lesz az EU-s normáknak. Az Országgyűlés az idei költségvetést 3,7 százalékos GDP-arányos hiánnyal fogadta el – már az is több az EU 3 százalékban megállapított határértékénél. Ám ezt a költségvetési törvényben szereplő adatot senki sem vette komolyan, maga az Orbán-kormány sem, amint a korábbiak is rendre falsnak bizonyultak. Az év eleji folyamatok a GDP 8 százalékát is elérő hiányt valószínűsítettek.

Ha maradt volna a régi kormány, vagy a kormányzóképességet veszélyeztető csekély többséggel nyert volna az ellenzék, akkor a hitelminősítők, a piaci szereplők azonnal levonták volna a következtetést. De nem így történt, hiszen amint a forintárfolyam gyors és jelentős erősödése jelezte, a piac részéről kezdeti bizalmat kapott a Magyar-kormány, melynek legfőbb üzenete: Magyarország visszafordul az európai közösséghez, véget ért az egyre rizikósabbá vált orbáni különút. A hazai és külföldi gazdasági szereplők számára a politikai kockázat lecsökkent azáltal, hogy az ellenzék nem egyszerűen választást nyert, hanem alkotmányozó többséget szerzett.

Erős országgyűlési pozícióba kerülve a Tisza Párt azonnal módosíttatta az Alaptörvényt, hogy a hosszú Fidesz-uralom során kinevezett – az ellenzéki kormány működését akadályozni, lassítani képes – kulcsszemélyektől jogszerűen megszabadulhasson, és az évek alatt alapítványi formában vagy magántőkealapokba kisíbolt közvagyont vissza lehessen szerezni, erős felhatalmazású új állami vagyonhivatal révén.

Fordulatok a gazdasági-pénzügyi folyamatokban

Bár nagy az üzleti élet tehetetlensége, és különösen lassan változik a gazdaságszerkezet, a kockázati érzékelésben, a várakozásokban azonban lehet fordulat. Ez történt most: a 16 éves kormányzati ciklus vége és egy igen erős politikai felhatalmazottságú kormány hivatalba lépése a piacokon és a polgárok fejében azonnali változást idézett elő.

Még az olyan makacs természetű jelenségben is megnyilvánul a hatás, mint az infláció. 2026-ban a magyar pénzromlás üteme – amely korábban dobogós helyeken volt az EU-ban –meglepően mérsékelten alakul. Nem csak a motorüzemanyagokra, élelmiszerekre, bizonyos szolgáltatásokra kivetett állami árkorlátozás, árrésrögzítést miatt: az Orbán-kormány által előszeretettel alkalmazott árintervenció csupán későbbre tolja az árszintemelkedést. Az igazi ok a forint megerősödése. Már a Matolcsy-érát egy éve váltó új jegybanki vezetés is sikerrel stabilizálta az árfolyamot a forintkamatok magasan tartásával, a Magyar Nemzeti Bank „unortodox” működésének lezárásával, ezzel mérsékelve az inflációs várakozásokat. Ehhez jött az áprilisi fordulat a gazdasági kilátások megítélésében: a GKI gazdaságkutató intézet szentiment-indexeiben impozáns javulás következett a lakossági és az üzleti várakozásokban.

A 2026. júliusi maginflációs index 1,9 százalék, a fogyasztói árindex ennél is szerényebb. Ez akkor is nagy hír, ha tudhatóan az index az év során várhatóan emelkedik. Az infláció némi visszaerősödése elkerülhetetlen, főleg a külső környezet (olajárak, az aszály miatt várható mezőgazdasági drágulás) miatt, és ha a Magyar-kormány rászánja magát a versenytorzító állami árszabályozástól való megszabadulásra.

A vártnál jobb nyári infláció csak egy a javuló adatok között. Nemcsak elmaradt a forinttól való menekülés, hanem – amint a forintárfolyam választás utáni hirtelen visszaerősödése, az államadósság-papírok hozamszintjének esése jelzi – a pénzügyi piaci szereplők (hazaiak és külföldiek) szívesen tartanak forintot. A középtávú kilátásokon sokat javít az euró mielőbbi átvételének napirendre kerülése – noha a valutacsere ténylegesen jóval túl fog nyúlni 2030-on. A piaci várakozások javulása egyben sokat segít az államadósság finanszírozásában.

A Magyar-kormány sikeres diplomáciai munkával elérte, hogy az év végén lejáró uniós programok zöméhez mégis hozzá lehessen férni. A Magyarország számára félretett modernizációs források lehívási feltételeinek a teljesítését gyors törvényhozói munka szolgálja; az Országgyűlésben nincs nyári szünet. A nagyközönség is meglepő intenzitással követi a parlamenti munkát – annak főként a szócsatáit, persze.

A vissza nem térítendő RRF-pénzek, kedvezményes kamatozású hitelek azonnal javítanak az ország pénzpiaci megítélésén. Amikor pedig ténylegesen megjönnek a támogatások, és beindulnak a projektek, a hároméves stagnálásnak valóban vége lehet, sőt erőteljes beruházási ciklus indul.

Gond azonban rengeteg maradt. Az EU-pénzek újraindulása és az állampapírhozamok mérséklődése ellenére így is a GDP 7 százaléka körüli államháztartási hiány várható idénre, holott az euró bevezetéséhez a deficitmutatót tartósan 3 százalék alá kell vinni és ott tartani. 2026-ot már elengedték fejben a hitelminősítők, de annál kritikusabban néznek az ősz nagy kérdéseire: a költségvetési stabilizálás elkezdésének mikéntjére, a 2027-es államháztartási törvényre, az euróövezeti belépés céldátumának bejelentésére.

Ami bizonyos: erőteljesen mérsékelni kell a deficithányadot. Az ügyön enyhít a gazdasági növekedés visszatérése, aminek kedvező jelei látszanak, de az önmagában nem elég. Tudhatóan más szerkezetű, feszesebb államháztartás kell, az állam kisebb gazdasági szerepvállalásával.

Ami azonnal segítene: az állami bevételek növelése, az adóemelés. Ezt viszont előre kizárta a Tisza Párt választási programja. Sőt, a Magyar-kormány első intézkedései egyikével a vényköteles gyógyszerek forgalmi adója megszűnik szeptembertől. Az 5 százalékos adó eltörlésének költségvetési hatása nem nagy, ez is egyelőre a „jó hírek” csoportjába tartozik. Ugyanúgy, mint a tűzifa forgalmi adójának 27 százalékról 5 százalékra csökkentése szeptember 15-től: energiagazdálkodási szempontból nem kedvező a döntés, de a legkevésbé tehetős, földgázt vagy központi fűtést csak messziről ismerő rétegeknek bizonyosan jó hír. A Tisza Párt választási programja ennél több adómérséklést tartalmazott – a gyümölcs és zöldség forgalmi adójának mérséklése egyelőre nem került elő.

A KSH, az MNB és az Eurostat adatai alapján

A költségvetés azonban nem csak a fennálló államadósság, az évek óta súlyos deficit miatt van bajban. Amint az extrém augusztusi hőség által próbára tett vízgazdaság, energetikai rendszer törékenysége mutatja, roppant összeget spóroltak ki az infrastruktúrából az elmúlt évtizedben. Nagyon sok pénzbe kerül majd az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a lakásügy elhanyagolt ügyeinek rendezése.

A szükséges fejlesztések megvalósításában segíthetnek a megszerzendő uniós források. Az EU-s pénz azonban nem elég mindenre. A teljes államháztartás átalakítását nem lehet elkerülni. Az adórendszer is megújításra szorul. Eddig a „magyar modell” meghirdetett központi eleme volt az alacsony társaságiadó-kulcs (9%), az egykulcsos személyi jövedelemadó (15%), a tőkejövedelmek mérsékelt adóztatása. A valóságban sokkal kuszább lett a rendszer az évek során, sok ad hoc kivétellel.

Most őszre a Magyar-kormánynak új adó- és költségvetési politikával kell előállnia. Annak bizonyos elemei látszanak, például az adófajták számának csökkentése kisadók (ebrendészeti hozzájárulás, bevándorlási különadó, települési adó) megszüntetésével. A nagy jelentőségű ügyek azonban még hátra vannak. A személyi jövedelmek adózásának progresszivitásáról, az önkormányzatok finanszírozási önállóságának helyreállításáról, a nagy vagyonok megígért adóztatásáról világos döntésre kellene jutni.

Feladat továbbá az Orbán-időszakban bevezetett sokféle ár- és tarifarögzítés sorsának rendezése. A hazai független elemzők, a nemzetközi szervezetek a mielőbbi liberalizálást sürgetik, míg a kormány láthatóan ügyel az intézkedések társadalmi megítélésére, kerülni akarja a népszerűségvesztést.

Megismétlődni látszik – természetesen más viszonyok között – a harminchat évvel korábbi rendszerváltozásnak az a sajátos kihívása, hogy a belépő új kormánynak egyidejűleg kell válságot kezelnie és az örökölt szerkezeti bajokkal megbirkóznia. Azóta azonban a magyar társadalom zöme, az üzleti szereplők sokasága megismerte a piacgazdaság realitásait, noha a megelőző másfél évtizedben a gondoskodó, aktív állam képében sok minden visszajött a kádári gulyáskommunista rezsim gyakorlatából.

Ám éppen a versenyt állami intervenciókkal pótló szisztéma mostanra nyilvánvalóvá vált kudarca adhat késztetést az elakadt magyar polgárosodás újbóli nekilendüléséhez. 2026 és a rákövetkező esztendő rendkívüli esélyeket nyújt; meglátjuk, hogy a magyar társadalom miként tud azokkal élni.

(Kiemelt kép: a magyar euró 2015-ös tervei. Készítette: https://www.instagram.com/barbibernat.illustration; a koncepcióról bővebben itt lehet olvasni: https://www.behance.net/gallery/19414395/Hungarian-paper-money)