A magyarországi parlamenti választás meglepetéséről
- Bakos István
- 6 days ago
- 5 min read
Az elmúlt esztendő világpolitikai eseményei, a háborúzó nagyhatalmak nyomasztó agressziója, az Európai Unió tévelygései, valamint az Orbán-kormány médiáját is uraló gyűlölködők lejtmenete, az állampárti elit mammonimádata egyaránt megbosszulta magát.
A nagyvilágban is megtapasztalhattam a közélet aggasztó életjeleit, az erőpolitika és az önkényuralom térhódítását és az ellenállás csíráit főleg Európában és térségünkben. A TISZA Párt győzelmének megítélését illetően – Szeremley Béla barátom lelkes tájékoztatásai ellenére – kételkedtem Magyar Péter küzdelmének sikerében, a TISZA Párt térhódításában, nagyarányú győzelmében; noha együttérzéssel figyeltem a karaktergyilkosságok sorával, a folytonos médiatámadásokkal dacoló Magyar Péter helytállását. („Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja!”) Egykori falukutatóként méltányoltam országjáró zarándoklatait, érdekvédő szerepvállalását, és rokonszenvvel figyeltem főként a TISZA Szigetek létrehozását.
Nemzedékem élete zömét idegen érdekeknek alárendelt államhatalom szolgálatában élte le, a szovjet megszállás alatt vergődő ország lakosaként. Levert lázadásaink, legyőzött forradalmunk és szabadságharcunk bújtatott emlékeivel voltunk kénytelenek élni: kisajátított szülőföldünkön vagy a határon túl, idegen országban, emigrációban – többnyire magányban.
Az európai uniós csatlakozáshoz nem volt sem kellő tapasztalatunk, sem elegendő erőnk. Ezért hitünk, tartásunk, boldogulásunk sem bizonyult hosszú életűnek. Itt nem virágzott ki a bizalom. Hírünk a világban a harmadik évezred évtizedeiben sem kedvező; Romsics Ignác történész Hannibal ante portas. Hírünk a világban című könyvében (Helikon, 2026) meggyőzően mutatja be, miként romlik.
Reménykedjünk, hogy a mostani magyar kormányváltás nyomán utódaink igaz hittel, nagyobb tudással és bölcs bizalommal – testvéri szövetségben – nálunk békésebben építik majd közös hazánkat a Kárpát‑medencében, s vele együtt Európát!
Az 1989/90-es rendszerváltó évek az Antall József vezette kormány (mely 1848 óta az 59. volt Magyarországon) felállásával nyertek intézményes keretet. Ennek a kormánynak a mandátumát a szovjet típusú állampárti rendszerből kiszabaduló társadalom szabad választásokon megválasztott Országgyűlése adta.
Antall József miniszterelnök az Országgyűlés 1990. május 22-i ülésén mondta el programbeszédét. Ebből idézünk:
„Ha az új kormány a nép kormánya, amely végleg leváltja az elnyomatás rendszerét és végrehajtja az áttérést a szabadság rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad azzal a bizalmatlansággal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek járt ki korábban. Ezért most erről a helyről fordulok a magyar néphez, hogy vesse ki magából a bizalmatlanság évtizedes, évszázados beidegződéseit, tekintse az intézményeket a magáénak, amelyek az ő érdekében, védelmében szolgálatában működnek. Így álljon a magyar nép, bizalommal és kritikával új állama, Országgyűlése és kormánya mögé.”
Antall József kormányfő – súlyos betegséggel küzdve – a médiával, az ellenzékkel és a pártállami hagyatékkal szembeni komoly gondok ellenére haláláig helyt állt a nemzeti megújulás szolgálatában, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében, népünk történelmi örökségének védelme és gyarapítása jegyében. A további években a kormányok „váltógazdasága” jellemezte a politikát: a szociálliberális kormányt az első, Fidesz‑dominálta koalíció váltotta, majd két cikluson át a balliberális pártok vezette koalíció következett. A pénzügyi világválsággal sújtott, belviszályokkal terhelt, a közterheket növelő kormányzás, az 1956-os emlékév megcsúfolása, a pártharcok és az erőszakszervezetek konfliktust gerjesztő fellépése, valamint Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde megalapozta a Fidesz–KDNP‑kormányok tartós, négy cikluson át tartó regnálását. Az Orbán Viktor vezette kormány eredményei közül kiemelhető az Alaptörvény előkészítése és parlamenti elfogadása, a határon túli magyarok kettős állampolgárságát lehetővé tevő törvény, valamint a kapcsolódó támogatási rendszer létrehozása és működtetése, továbbá az uniós források nagyarányú bevonása. Az EU‑támogatások jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy nagyszabású beruházások induljanak: utak, hidak, ipari üzemek, munkahelyteremtő létesítmények, történelmi emlékhelyek és középületek, iskolák és templomok felújítása stb. Megépült például a Lakiteleki Népfőiskola területén a nemzeti művelődés ezerágú oktatási-továbbképző tanműhelye és bemutatóhelye, a Hungarikum Liget; a népfőiskolai hálózat központja, amely az egész Kárpát‑medencét lefedi.
A koronavírus‑járvány miatti tartós rendkívüli állapot és a vele járó korlátozások torzulásokat okoztak – itthon és nemzetközi szereplésünkben is.
Az amerikai elnökválasztást követően Orbán Viktor nemzetközi szerepvállalása és Magyarország külkapcsolatai jelentősen bővültek. Ezzel együtt erősödött az ország függősége, és gyarapodtak külföldi kötelezettségvállalásai is. A Fideszhez köthető körök vagyona szintén növekedett. Eközben az ország gazdasági növekedése lassult.
Majd 2026-ban a TISZA Párt látványos győzelmet aratott. A baloldali és kisebb pártok nem jutottak be a parlamentbe. A Fidesz és a KDNP mellett egyedül a Mi Hazánk Mozgalom hat képviselője került be az Országgyűlésbe.
„Kié e hon, ha nem miénk? / ha érte mindent megtevénk...” (Vörösmarty Mihály: Jóslat)
„A Tisza áradását” Magyar Péter kitartó munkája, valamint a belső és külső ellenzéki erők összefogása és egymáshoz közeledése táplálta. Melléjük állt a sérelmezett MTA, a gazdátlan köz- és a kisajátított felsőoktatás, a mostoha sorsú egészségügy, az emlékőrző és nevelő közgyűjtemények, a „szépség koldusai” – a művészeti intézmények csendes lázadói –, továbbá a negligált települések és közintézmények felelős képviselői, s a Bibó-követő, szabadságszerető demokraták. Az ifjúság szolidaritására építő, a szavazók zömét megszólítani képes ellenállási mozgalom aktivistái mindezt a Tiszát támogatva segítették.
Nagymértékben duzzasztotta mindezt a kormányzat kontraproduktív propagandahadjárata. Találóan mutatja be a kialakult helyzetet az Új Ember katolikus hetilap május 3-i számában megjelent alábbi írás: „A 2010-es nemzeti egységet hirdető – Fidesz vezette – pártszövetség célkitűzéseit fokozatosan fölváltotta a szekértábor-mentalitás és a megosztottságot szándékosan felerősítő politika. Az én életemben még nem tapasztaltam a közéletben annyi indulatot, mint amit egy-egy, a gyűlöletre építő nagyobb politikai téma hozott (...) a virtuális hadviselés egy idő után permanenssé vált (...) a tévéhíradóba éppúgy beszivárgott az erős és szándékosan megosztó pártpolitika, mint a könyvtárba, az egyetemre éppúgy, mint a templomba, a színházba éppúgy, mint a magánbeszélgetéseinkbe. A polarizáció ilyen univerzális jelenléte egyáltalán nem fog hiányozni az életemből. Ahogy az óriásplakátokon és a nemzeti konzultációnak nevezett hibrid pártreklámokon az arcomba tolt gyűlöletpropaganda sem. Mindezzel együtt – hiszen talán csak a felszín volt, amelynek hátterében sok-sok (érdemi) munka zajlott – tartozunk a köszönet szavával azoknak, akik az elmúlt tizenhat évben vállukon viselték a kormányzás terhét, mert bár nem volt minden hibátlan, itt nagyon sok ember nagyon sokat és nagyon jól dolgozott...” (Gájer László: A magyar egyház kegyelmi pillanata. Új Ember, 2026. május 3.)
A 16 éve regnáló „Nemzeti Együttműködés Rendszere” kormányát és a Fideszt váratlanul érte a Magyar Péter vezette, „üstökösként feltűnő” TISZA Párt térhódítása. A 2026-os országgyűlési választás a TISZA fölényes, kétharmados győzelmét hozta.
Magyar Péter választás utáni első nyilvános szereplése – a Magyar Tudományos Akadémia jubileumi közgyűlésén – hasznos és bizalomkeltő volt: elismerően méltatta a tudóstársadalom értékeit. A külföldi sajtó tájékoztatása is jól sikerült. Az új kormány 16 minisztériuma alkalmas lehet a főhatósági irányítás több szervezeti hiányosságának orvoslására. Minisztereinek nyilvános bemutatkozása, feladataik és terveik ismertetése szintén reménykeltő volt. A kormányfő az eddig zárolt EU‑források mielőbbi megszerzésére és a pénzügyek rendbetételére törekszik. Nem lesz könnyű dolga, mert rövid idő alatt kell bepótolni az e téren felhalmozódott, többéves lemaradást. Emberpróbáló feladatok várnak a tárcavezetőkre, az EU‑források lehetséges felhasználóira, valamint a pénzügyi és tervezési szakértőkre. A Parlamentre is, hogy mielőbb tartósan, jól működjön, és érdemi eredményeket érjen el. Az évtizedes autoriter törekvések és torzulások orvoslását a Bibó‑szellemiségű, demokratikus jogállamhoz való alkotmányos visszatérés gyakorlata hozhatja el. Kívánjuk, hogy ez mielőbb megvalósuljon!
(Címlapkép: Magyar Péter május 10-én a Kossuth téren (forrás: Magyar Péter facebook oldala)
