Tarr Béla: üstökösből állócsillag

Tarr Bélának és e sorok írójának nem volt sokszor köze egymáshoz. A nyolcvanas években néha-néha találkoztunk, a dokumentarista stílusú filmjei (Családi tűzfészek, Panelkapcsolat, Kárhozat) információs források voltak a kádári rendszerről. Utolsó személyes érintkezésünk 1990 elején egy berlini „partin” abból állt, hogy értetlenkedett: „Miért maradsz Bécsben, ha otthon lenne feladatod?” A választ nem várta ki, továbbment…

Tarr Béla a vele egykorúak szemében olyan volt, mint egy üstökös: feltűnik az égbolton, átrepül felettünk, és visszasüllyed az űrbe. Igen, Tarr Béla üstökös volt, de fizikai lehetetlenséggel állócsillaggá vált, az említett dokumentarista fázisából átváltozott azzá, ami világhírűvé tette. Győrffy Ákos a nem éppen Tarr-barát Mandinerben fogalmazta meg: „A diktatúra sötét bugyrainak ábrázolásától jutott el a totális reménytelenség lapályaira. Nem véletlen, hogy rátalált Krasznahorkaira.” A Nobel-díjas Krasznahorkai László regényei „billentették át a társadalmi reménytelenségből a metafizikai reménytelenségbe. Valódi térfogatára, saját nyelvére e regények segítségével talált rá.”

Lehet ezt másként is fogalmazni. Az És (Élet és Irodalom) így írta le a filmrendező és az író művészeti szimbiózisát: „Első közös alkotásuk, a ,Kárhozat‘ az elmagányosodás, a reménytelenség, a kárhozatba zuhanás sajátos feldolgozása. A nyomasztó érzést csak növelik a hosszú snittek, a fekete-fehér tónus és az állandó eső. A számos elismerést aratott, az univerzum apokaliptikus víziója‘.”

A magyarországi rendszerváltozás után kezdett bele Tarr Béla a Sátántangó forgatásába. A valaha készült leghosszabb, hét és fél órás magyar film ugyanúgy a Krasznahorkai Lászlóval való együttműködés eredménye, mint a Werckmeister-harmóniák, A londoni férfi és A torinói ló. Ez volt Tarr Béla utolsó, kilencedik filmje, ezáltal lezártnak tekintette azt, amit oly divatosan oevre-nek neveznek.

„Megvetette a középszerűséget, a megalkuvást, lázadóbb volt mindenkinél, megmutatta, hogy tartással kell élni és filmet csinálni“ – írta róla egyik kedvenc tanítványa, Ladányi Jancsó Jákob (Jancsó Miklós unokája). A Port nevű művészeti magazin pedig egy másik tanítvánnyal folytatott „vitát“ örökített meg. Olasz Renátó színész, aki első filmjét rendezte, Tarr Bélát kérte fel az executive producer szerepre, és számos módosítási javaslatot el is fogadott, de egy esetben nemet mondott. Tarr tipikus reakciója: „Szabad ember vagy, úgy b*szod el a filmed, ahogy akarod." A Minden csillag 2025 novembere óta fut a mozikban.

Tarr Béla 2011 után tanított, és több, mint két tucat produkcióban vállalta az executive producer szerepét, néha gyártásvezető volt, gyakran pénzszerző, mindig tanácsadó.

Krasznahorkai László így köszönt el január 6-án a 70 évesen elhunyt partnerétől:

„Tarr Béla halálával óriási veszteség ért mindannyiunkat, személyesen engem is. Nagyon közeli barátot vesztettem, társat a sötét mozi vásznára alkotott vizuális varázslatban, s egyáltalán: egy sötét mozit vesztettem, ahol már nem lesz annyi fény sem, amennyit Béla odateremtett. … Ha a művészet ennyire radikális alkotót veszít, egy ideig úgy látszik, hogy borzalmasan unalmas lesz minden. Ki lesz a következő lázadó? Ki jelentkezik? Ki rúgja széjjel, ami van? Emberek. Nem jelentkezik senki. Mi lesz velünk?“

Nobel-díjas utószó: „Béla, gyere vissza.“

Tarr Bélát február 6-án a budapesti Fiumei úti sírkertben helyezték végső nyugalomra.