Szorult helyzet a szorosban

A történelemben számos tengerszoros játszott kiemelkedő szerepet. Talán az egyik legismertebb az antik mitológiában és történelemben jelentős Thermopülai-szoros. A „Thermopülai”szó „forró kapuk”-at jelent. Nomen est omen: valóban az egyik legforróbb hadihelyzet állt elő Krisztus előtt 480-ban, mikor a Xerxész perzsái ellen harcoló görögök két napig sikeresen megvédték és tartották a szorost a sokszoros túlerővel szemben. A védők végül az utolsó szálig mind odavesztek, viszont a thermopülai legendás hősök a hősiesség szuperlatívuszává váltak a történetírásban.

Most egy másik, a thermopülaitól földrajzilag nem is annyira messze fekvő szorosban zajlik világtörténelmi jelentőségű küzdelem: a perzsák utódai, az irániak már hetek óta uralmukban tartják a Perzsa-öböl bejáratánál elhelyezkedő Hormuzi-szorost, melynek részleges lezárása, pontosabban a hajóforgalom háborús veszélyeztetése miatt, tizedére esett vissza a hajóforgalom. Mivel az öböl országokból származik a világ kőolajának húsz százaléka, e mennyiség szállításának az akadályoztatása miatt világszinten energiaválság állt elő. A helyzet fonáksága, hogy tulajdonképpen nem is Irán zárta le a Hormuzi-szorost, ahogy azt a hírekben jó ideje hallani, hanem sokkal inkább a Lloyd's of London és a hozzá hasonló hajóztatási biztosító társaságok, ugyanis ezek Iránnak Izrael és az USA általi megtámadásakor azonnal bejelentették, hogy nem vállalnak semmiféle felelősséget és nem fizetnek kártérítést a lehetséges veszteségekért. Ilyen körülmények között, nem csoda, ha az óriás tankerek és más kereskedelmi hajók százával vesztegelnek a Perzsa-öbölben, nem mernek onnan kihajózni.

Újabban a Hormuzi-szoros történelmileg ritka jelenségnek a helyszíne: most éppen kettős blokád alatt áll a szoros. Ha Irán „lezárta“ a szorost, gondolt egyet Trump elnök és néhány napja blokádot vezetett be maga is: senki nem hajózhat se ki, se be a szorosból vagy a szorosba, az amerikai haditengerészet engedélye nélkül. Trump azt reméli intézkedésétől, hogy megfosztja Iránt legfőbb bevételi forrásától, éspedig saját kőolajának az eladásától. Első látásra nem is tűnik ez rossz elképzelésnek, viszont ez hatalmas veszélyeket rejteget magában. Mert mit tesznek az amerikaiak, ha például egy kínai tanker áthajózik a szoroson, hadihajóik előtt-között? Megtámadják és elfoglalják a hajót? Ha igen, az felér egy hadüzenettel és az USA az iráninál sokkal nagyobb háborút kockáztat. Vagy mégsem? Már a blokád első napján egy kínai tartályhajó nyugodtan áthaladt a szoroson, és nem esett semmi bántódása. Az amerikai haditengerészek félrenéztek? Valószínű, hogy újabb hajók következnek majd, míg végül teljesen szertefoszlik az amerikai blokád.

Az irániak azzal fenyegetőznek, hogy amennyiben Amerika és Izrael a lassan lejáró kéthetes tűzszünet után újra támadnak, akkor a jemeni hutik segítségével a Vörös-tengeren a Báb el-Mandeb-szorost is lezárják, elzárva ezáltal a Szuezi-szoroson keresztülvezető rendkívül fontos hajózási útvonalat. Az antikvitásban elsősorban a hősök becsülete forgott kockán egyik-másik legendás szoros védelme esetén, viszont a globalizáció korában már sokkal többről van szó: a teljes világgazdaság megszenvedi és nagyon szorult helyzetbe kerülhet a szorosban zajló haditettek folytán. Méltán aggódva figyeljük mindazt, ami a Hormuzi-szorosban történik, hiszen közvetlenül kihat a saját mindennapjainkra.