top of page

Szinkronban a magyar szinkronnal

  • Góz Tamás
  • May 16
  • 2 min read

A magyar szinkron jelenléte igazi hungarikumnak számít szerte a világban. Bár Európa több országában – köztük Ausztriában – is készülnek helyi változatok, azonban sehol nem olyan népszerű a szinkronizálás, mint Magyarországon. Ennek történeti, szocializációs és kreatív oldala is van.


1935-ben készült el az első magyar változat, amikor az országban még nagy volt az analfabetizmus. Ezért egy törvény segítségével kötelezték a mozitulajdonosokat arra, hogy minden idegen nyelvű filmnek legyen magyar nyelvű megfelelője. A második világháború után, a legsötétebb Rákosi-korszakban ez már a propaganda eszköze lett, mert az akkori vezetés szorgalmazta, hogy gyülekezés helyett moziba járjon a nép, ahol a megfelelő propagandával tud közvetlenül szembesülni. Majd – kerülendő a vetítés alatti gondolkodást, amit a felirat olvasása jelenthetett – nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minden filmet szinkronizálva mutassanak be. Többek között ennek is köszönhető, hogy a világon egyedül Magyarországon áll olyan épület, amelynek eredeti funkciója szinkronstúdió volt.


A szocializmus idején virágzott a mozikultúra, és a cenzúra által jóváhagyott filmek szinkronjaiban a korszak legnagyobb magyar színészei szólaltak meg. Legendás változatok készültek, amelyek sok esetben jobbak lettek szinkronnal, mint az eredeti verzióban. Ezek a színészek színpadon, filmen is folyamatosan jelen voltak, így rengetegen kötődtek hozzájuk is, ami szintén növelte a szinkron népszerűségét.

A színészek mellett a fordítók – és persze a többi alkotó – leleménye is segítette a minőségi változatokat. A magyar nyelv szépségének és összetettségének köszönhetően számtalan olyan szöveg született, amelyek később a filmektől függetlenül is népszerűek lettek. Ennek talán legemlékezetesebb példája a Romhányi József által megalkotott Flinstone család (The Flinstones), amelynek szereplői kizárólag a magyar verzióban szólaltak meg rímekbe szedve.


A Színész-Újságíró Rangadón (SZÚR) a Flinstone család magyarhangjai: Váradi Hédi, Psota Irén, Csákányi László és Márkus László (Fortepan/Nagy Gyula, 1969)
A Színész-Újságíró Rangadón (SZÚR) a Flinstone család magyarhangjai: Váradi Hédi, Psota Irén, Csákányi László és Márkus László (Fortepan/Nagy Gyula, 1969)

Persze sok támadás is érte és éri mind a mai napig a szinkronizálást. A legtöbbször hangoztatott vád, hogy a szinkronizált filmek nézése nem segíti az idegen nyelvek megismerését. A technika fejlődésének köszönhetően ez a probléma már évtizedek óta könnyedén kiküszöbölhető.


Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy a minőségi szinkron nagyban hozzájárulhat a magyar nyelv minél tökéletesebb használatához. Főleg olyan szituációban, amikor valaki idegen nyelvi közegben éli az élete jelentős részét. Az igényesen elkészített verziókban mindig figyelnek arra, hogy a szereplők – a karaktereknek megfelelően – a legszebben beszéljenek, így nyugodtan lehet élvezni nemcsak a színészi játékokat, de az elhangzó párbeszédeket is. Ma már nem nehéz online magyar tartalmakat találni, bármikor bátran meg lehet nézni egy-egy jó filmet szinkronnal. Ez a nyelv megőrzése mellett az otthonról hozott identitás megőrzését is segíti, és nem mellesleg könnyed szórakozást is jelent. Ezért is jó, hogy több mint kilencven éve él és létezik a magyar szinkron.


(Kiemelt kép: Sinkó László és Sinkovits Imre a Magyar Rádióban 1971-ben; Fortepan/Szalay Zoltán)

Laptulajdonos: Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége
A - 1010 Wien, Schwedenplatz 2.
Levelezési cím: A - 1011 Wien, Postfach 58.

Telefon: +43 1 532 6049
Email: redaktion@becsinaplo.at

Facebook_Logo_2023.png

Minden jog fenntartva © 2026 Bécsi Napló / Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége

Copyright © 2026 Wiener Diarium / Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich. Alle Rechte vorbehalten.

A honlaponunkon olvasható vélemények nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját.
Die auf unserer Website geäußerten Meinungen, Kommentare und Gastbeiträge spiegeln nicht unbedingt die Ansichten der Redaktion oder des Herausgebers wider.

bottom of page