Bizakodva tekintek a jövőbe

Kiss Ágnessel, a Bécsi Magyar Iskola pedagógusával Deák Ernő beszélget.

A Bécsi Magyar Iskola oktatójaként hány éve gyűjtöd a tapasztalatokat a kisebbségi oktatás terén?

A kisebbségi oktatás terén szerzett tapasztalataimat több évtizedes pedagógiai munkám alapozza meg. 1992 óta dolgozom Bezenyén horvát–magyar kétnyelvű iskolában, ahol folyamatosan gyűjtöm a tapasztalatokat ezen a területen. Az intézmény vezetését 10 éven keresztül igazgatóhelyettesként segítettem, majd 2025 szeptemberétől én vezetem az iskolát. Emellett 12 éve vagyok a Bécsi Magyar Iskola pedagógusa is, ahol aktívan részt veszek a magyar oktatásban.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Központi Szövetséggel? A szaporodó oktatási évek arra emlékeztetnek, hogy megéri Bécsben magyarországi iskolaigazgatóként is magyar nyelven tanítani. Tulajdonképpen milyen összetételben?

A Központi Szövetséggel való kapcsolatom akkor kezdődött, mikor dr. Deák Ernő megkeresett azzal, hogy pedagógust keresnek a Bécsi Magyar Iskola számára. A feladat azonnal megtetszett, hiszen különleges lehetőségnek tartottam, hogy magyar nyelvet taníthatok olyan gyerekeknek, akik nem Magyarországon élnek. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra. A munka szép, de nem egyszerű. A csoportok összetétele rendkívül vegyes: még az azonos korú gyerekek sem állnak egyforma nyelvi szinten. Nagyban befolyásolja a fejlődésüket, hogy otthon mennyit használják a magyar nyelvet, van-e kapcsolatuk magyarországi rokonokkal, illetve olvasnak-e magyar nyelvű könyveket. Előfordult már az is, hogy egy tanuló egyáltalán nem beszélt magyarul; ő a Bécsi Magyar Iskola óvodájában, majd később az iskolában sajátította el a nyelvet.

Amióta végzed ezt a szabálytalan feladatot, hány tanuló fordult meg a csoportodban? Van még velük kapcsolatod?

Amióta ezt a különleges, sokszor kihívásokkal teli feladatot végzem a Bécsi Magyar Iskola keretében, több mint 100 tanuló fordult meg a csoportjaimban. Voltak, akik csak rövidebb ideig jártak a foglalkozásokra, ugyanakkor olyanok is akadnak, akik már évek óta rendszeresen részt vesznek az órákon. Több korábbi tanulóval ma is tartom a kapcsolatot: levelezünk, és örömmel segítek nekik, ha szükségük van rá. Előfordult már, hogy tanulmányaikhoz vagy vizsgáikhoz kértek támogatást, ami számomra különösen jó érzés, hiszen így hosszabb távon is részese lehetek a fejlődésüknek.

Fotó: Bánhalmi Norbert/Bécsi Magyar Iskola

Március 15. alkalmából elismerésben részesültél. Kitől és miért kaptál díszoklevelet?

2026. március 12-én a március 15-i megemlékezés alkalmából nagy megtiszteltetés ért, Bécsben a Magyar Nagykövetségen vehettem át Elismerő Oklevelemet Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet asszonytól. Az elismerést az ausztriai magyarságért végzett munkámért kaptam. Ez a pillanat rendkívül megható volt számomra, hiszen visszaigazolása mindannak az elkötelezett munkának, amelyet évek óta a közösség szolgálatában végzek.

Itteni éveidet mérlegelve hogyan tekinted a jövőt? Sikerül lerakni a holnap alapjait, vagy csak átmeneti jelenséggel állunk szemben a magyar oktatás terén? Mik lennének a legfontosabb kívánalmak?

Az itt töltött éveim alapján bizakodva tekintek a jövőbe. Bízom benne, hogy még hosszú ideig folytathatom ezt az oktató munkát a Bécsi Magyar Iskola keretében, és egyre több szülő és gyermek él majd azzal a lehetőséggel, hogy ne csak a magyar nyelvet tanuljuk, hanem közösen megismerjünk magyar hagyományokat és ünnepeket is. Meggyőződésem, hogy amit végzünk, nem csupán átmeneti jelenség, hanem valódi alapokat teremt a jövő számára. Pedagógusként úgy gondolom, hogy az iskola nemcsak a tudás átadásának helyszíne, hanem az identitás erősítésének, az összetartozás megélésének és a hagyományok továbbadásának is fontos színtere. A legfontosabb kívánalom számomra az, hogy ez a munka hosszú távon is támogatást kapjon, és minél több család felismerje a magyar nyelv és kultúra megőrzésének jelentőségét a diaszpórában.