Jöttünk, láttunk, főztünk – a XII. Bécsi Gulyásfesztivál

Csattognak a kisbalták, de nem az erdőben, hanem a Donauturmstraße és Arbeitersstrandbadstraße sarkán levő nagy parkolóban: a Donauparkban vagyunk. Ritkán látni sátortábort ilyen gyorsan kiemelkedni a földből; gombamód szaporodnak a sátrak. Főzőverseny lévén, a szomszédok évődnek egymással, konkurenciát emlegetnek, mégis barátságosan kezet szorítanak vagy összeölelkeznek egymással. Így teszünk mi is a mellénk települő Rólunk  csapatával. Magától értetődően a poharazgatás is megkezdődött, mindenütt jókedv és izgatott készülődés, hiszen 10 órakor megtörténik az 1899-ben alapított Bécsi Magyar Munkás Egyesület által szervezett, immáron a XII. Bécsi Gulyásfesztivál hivatalos startja, a tűzgyújtás.

Csapatunk, a Bécsi NaplóPók több tagjának is régi vágya volt, hogy a Gulyásfesztiválon részt vehessünk. Ez valósult most meg az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége támogatásával, melynek elnökasszonya, dr. Seidler Andrea az első pillanattól kezdve lelkesen támogatta részvételi szándékunkat. A Bornemisza Péter Társaság is félretéve elefántcsonttoronyba zárt értelmiségi allűrjeit, ha szerényen is, de két kiló marhalábszárral beszállt a versenybe.  Így alakult meg a Központi Szövetség, illetve annak lapja, a Bécsi Napló munkatársaiból verbuválódott csapat, amely a Bécsi NaplóPók nevet kapta.

A képekre kattintva galéria nyílik. Fotók: a csapattagok (Albert László, Blaskó Katalin, Másréti Kató Zoltán, Martos Péter, Rick Zsófi, Sass Huba, Sass Judit)

Albert László kollégánk és barátunk vállalta a főszakács hálás-hálátlan szerepkörét, így pontban tízkor begyújtott a bogrács alá. A csapat tagjai ügyesen forgatták a késeket a kezükben, gyakorlott mozdulatokkal aprították a hagymát és a marhalábszárat. Látszott, hogy egyikük sem kezdő a főzés körüli teendőkben. Volt, aki a hagymától, más a pálinkától sírt, a főszakácsot azonban mindez a legkevésbé sem zavarta, szigorúan és teljes odafigyeléssel végezte a dolgát: kavargatott, fűszerezett, kóstolgatott, majd ismét fűszerezett. Aztán nyakunkba szakadt az ég: kitört a már órák óta vajúdó felhőszakadás. A csoportok mindenütt mentették a menthetőt, biztonságos helyre húzták bográcsaikat, és lefedték a tüzet. Akadt, ahol a néhány perc alatt lezúduló hatalmas eső a marhalábszár-pörköltet hosszú lére eresztve szinte gulyáslevessé változtatta. A természet így szemléletesen demonstrálta a pörkölt és a gulyás közötti metamorfózis lehetőségét, egyben újabb tapasztalati adalékokkal szolgálva ahhoz a két évszázada tartó vitához, hogy hol húzódik a pontos határ a pörkölt és a gulyás között. A raguról, a tokányról és a paprikásról pedig még nem is beszéltünk…

Kíváncsiságtól felajzva, pálinkától feltüzelve „kémkörútra” indultam. Azt hittem, nem veszélytelen vállalkozás ez, mert rajtam volt a NaplóPók fehér póklogós – Rick Zsófi, „házi” designerünk szép munkája – kék baseballsapkája és köténye. Ez a felszerelés már messziről hirdette, hogy nem újságíró, hanem a verseny egyik csapatának aktív tagja szaglászik a bográcsok körül. Mentségemre szolgáljon, hogy körutamon nem a csapatok titkos receptjei vagy konyhaművészeti fogásai érdekeltek, hanem az emberek. Ezt hamar felismerve mindenütt barátságosan, sőt szeretettel fogadtak, szívesen pózoltak a kamerám előtt, így a „kémkörút” végül kifejezetten élménydús sétává alakult.

A 39 résztvevő csapat több órás intenzív főzőcskézése után – amelynek ritmusát hangos zene és énekszó adta – elérkezett az igazság pillanata. A zsűri begyűjtötte a gulyás- és pörköltmintákat, majd ítéletet hozott. Nem szeretném elvenni a Bécsi Magyar Munkás Egyesület honlapjának és Facebook-oldalának a kenyerét, ahol bizonyára hamarosan közzéteszik a részletes eredményeket, de annyit azért elárulok, hogy a versenyt, és ezzel együtt a vándorkupát, a délvidéki Feketicsi Betyárok nyerték. A legjobb tábláért járó különdíjat a Bogrács Művésznők kapták. A Központi Szövetség – Bécsi Napló csapatának, a Bécsi NaplóPóknak a legjobb csapatnévért járó különdíj jutott, így mi sem távoztunk üres kézzel a Donauparkból.

A bográcsokat elmostuk, logós baseballsapkáinkat és kötényeinket eltettük jövőre. Köszönjük a megmérettetés lehetőségét, jövőre ismét szerencsét próbálunk. Őszinte gratulációnk a Bécsi Magyar Munkás Egyesület csapatának a kiváló szervezésért!