Elvetik a Sulykot?

Gránitszilárdnak mondott állami intézmények recsegnek: a Tisza Párt kétharmada után Sulyok Tamás államfő maradása a magyar belpolitikai válság egyik gócpontja lett. A hatalom sakktábláján értékes gyalogként hol aláír, hol visszaküld törvényeket, miközben az ellenzék leváltást ígér, a kormányoldal időt nyer, az ország pedig újabb alaptörvény‑módosítás felé sodródik. A tét: ki és milyen felhatalmazással választja meg legközelebb az államfőt.

Ki gondolta volna, hogy a régi, kifejező mondás egyszer majd ráillik Magyarország belpolitikai helyzetére? Persze sokkal többről van szó, mint napi politikáról: valódi alkotmányos válság fenyegeti az országot, ami sem a közügyeknek, sem a nemzetgazdaság általános állapotának nem kedvez. De lehet-e az adott körülmények között másként cselekedni, mint elvetni a Sulykot?

A választási kampány, különösen a bő kétharmados Tisza Párt-győzelem után a támogatók, sőt az ellenzők egy része számára is egyértelműnek tűnt, hogy Sulyok Tamásnak, Magyarország elnökének mennie kell – az ellenzők persze foggal‑körömmel küzdenek ez ellen. A legelegánsabb és mindenki számára legkevésbé „költséges” (pénzben, időben, reputációban) megoldás az lett volna, ha az elnök lemond; Sulyok Tamás – pontosabban azok, akik mögötte állnak – mégis a konfrontációt választotta. De hát tulajdonképpen nem tett semmit az elnök – akkor miért kellene lemondania? Éppen ezért: mert Magyarország elnöke nem tett semmit a bukott kormánypárt és korifeusai magyar demokráciát veszélyeztető hatalmi ambícióival és törvényszegéseivel szemben. Egy igazi elnök, közjogi méltóságának teljes tudatában amikor szükséges, felszólal és hangját hallatja; Sulyok Tamás nem így tett: félrehúzódott, csendben asszisztált, és nem szólalt meg. Nem is tehetett másként, hiszen a kegyelmi botrányba belebukott Novák Katalin helyére Orbán Viktor akkori miniszterelnök választotta ki, és a Fidesz kétharmados többsége juttatta a Sándor‑palotába – azzal a szigorú megbízással, hogy csendben reprezentáljon, és még véletlenül se kavarja fel a hatalmi vizeket.

Sulyok Tamás az új miniszteri kinevezések fotózásán (@YouTube/Magyar Péter)

Sulyok nehéz helyzetben van. Úgy vélem, a legszívesebben lemondana, ha tehetné, nem igazán harcos alkat. Az új politikai felállásban azonban elnökként értékes gyalog lett a mesteri sakkjátékos, Orbán Viktor kezében: a politikai táblán ő tologatja, Magyar Péter pedig le akarja venni. Aki sakkozik, tudja: a sakktáblán egyetlen gyalog is eldönthet egy végjátékot – most is ez a tét. Ez áll Sulyok Tamásra: elnökként hol aláírja, hol visszaküldi a hozzá jóváhagyásra érkező törvényeket az Országgyűlésnek vagy az Alkotmánybíróságnak, így Orbán Viktor közvetetten általa játékban maradhat. Hogy eddig Sulyok elnök úr Bólogató Jánosként mindent aláírt, ami a kormánytól jött? Meglehet, de most más idők járnak.

Ha Sulyok Tamás nem mond le, leváltják – ígéri Magyar Péter és a Tisza Párt. Ez nem lesz egyszerű feladat: lesznek hátulütői, és az akció kommunikációja sem lesz felhőtlen. Egyes nyugat‑európai kancelláriákban is felszaladhat a szemöldök a magyar demokrácia törékenysége miatt. Mi azonban úgy látjuk: a politikai ellenfelet csak a saját eszköztárával lehet legyőzni. Erre vállalkozik az Országgyűlésben most bejelentett Tisztítótűz-művelet, amely a régi rezsim bábjainak eltávolítására törekszik – újabb alaptörvény-módosítással. Nem jó látni és hallani, hogy Magyarország Alaptörvényét továbbra is ilyen gyakran teszik-veszik és módosítják, az orbáni hagyományoknak és módszereknek megfelelően. Mégis el kell fogadnunk, hogy pillanatnyilag nincs más mód: ez most végbemegy. Reméljük, hogy az őszre ígért alkotmányozási folyamat népszavazáson megerősített végeredménye egyszer valóban gránitszilárd magyar alkotmány lesz. Az elfogadott szövegbe feltétlenül érdemes beleírni, hogy Magyarország elnökét a választópolgárok közvetlen választáson választják meg. Így Sulyokhoz hasonló elnökök soha többé ne kerülhessenek a Sándor‑palotába – és ne kelljen utólag „elvetni” őket.

(Nyitókép: Sulyok Tamás facebook-oldala)