Vannak Bécsben olyan helyek, amelyekről úgy érezzük, mintha mindig is ott lettek volna, mintha magától értetődően a városkép részévé váltak volna. Ilyen nemcsak a Ringstraße, Schönbrunn vagy a császári paloták együttese, hanem a 21 kilométer hosszú Duna-sziget is. Ha ma az ösvényein sétálunk – kerékpárosok között, a füstölgő grillek illatától kísérve, a folyó zúgását hallgatva –, olyan, mintha a természet egy öröktől fogva létező részén járnánk Bécsben. Valójában épp az ellen

A helytörténet és a lokálpatriotizmus általában összefügg, de járjuk csak be a néhány éve felújított, a Karlsplatzon álló Wien Museumot, és nagyon meg fogunk lepődni: lokálpatriotizmusnak itt nyoma sincs; annál inkább világszínvonalú muzeológiának és jó szakmai ízlés diktálta kiállításrendezésnek lehetünk a tanúi. A grandiózus belső terek ellenére – a hatalmas vörösgránit előcsarnok bármelyik ötcsillagos szálloda becsületére válna – a múzeum mégis nagyon testhezálló. A három