Tavasz Bécsben - Kultúrtörténeti séták 1.
- Másréti Kató Zoltán
- Apr 24
- 5 min read
Updated: Apr 25
„Ver Sacrum” – áll aranybetűkkel a bécsi Szecesszió Házának homlokzatán. „Szent tavasz” – vártunk Téged! A tavasz az idén hűvösebb, mint általában, de a javában rügyező-bomló virágoknak most már nem tud ellenállni semmi. Járjuk be Bécs néhány kertjét, parkját. Valamikor botanikus voltam, kezdjük hát a bécsi Botanikus Kerttel: a hathektáros kert története érdekes, és szomszédságában található Savoyai Jenő herceg nyári rezidenciája, a Belvedere hatalmas barokk kertje, mellyel a Reitertor köti össze, az Oberes Belvedere magasságában.
A bécsi botanikus kert Hortus Medicusként jött létre, Gerard van Swieten, a Bécsi Egyetem orvosi fakultásának vezetője, egyben Mária Terézia háziorvosának a kezdeményezésére. A császárnő 1754-ben kéthektáros kertet vásárolt a Belvedere mellett, és megkezdődött a kert kialakítása, így a botanikus kert az idén tölti be megalapításának 272. évfordulóját. A kert korai igazgatói-professzorai közül a két Jaquin – apa és fia – a legjelentősebbek. Nikolaus Joseph von Jacquin (1727-1817) szenior alatt alakult át a Hortus Medicus valódi botanikus kertté, a növények Linné tanaira alapozott rendszerezésével, míg fia, Joseph Franz von Jacquin (1766-1839) igazgatósága alatt a kert területe jelentősen megnőtt. Apa és fia sírköve a botanikus kert közepén, árnyas fák alatt található. A Botanika Intézet Rennweg felőli bejáratánál álló hatalmas, két évszázados platánt még idősebb Jaquin idejében ültették, és jó ideje a turisták kedvéért Mozart-platánnak becézik, de nincs köze a zeneszerzőhöz.
Míg a botanikus kert angolkertszerűen van megtervezve, a szomszédos Belvedere kertje impozáns barokk kert. A hajdanvolt bécsi szőlők helyén levő hatalmas területet – 165 hektár! – Savoyai Jenő herceg többrendbeli vásárlással szerezte meg 1697 és 1721 között. A Johann Lukas von Hildebrandt tervezte két kastély, az Alsó-Belvedere 1712 és 1716 között, míg a Felső-Belvedere 1717 és 1723 közt épült. Jenő herceg halálakor, 1736-ban unokahúga, Viktória hercegné örökölte a Belvederét annak összes műgyűjteményeivel együtt. Ezeket a következő években Mária Teréziának eladogatta, végül 1752-ben magát a Belvederét is. A „Belvedere” nevet maga a császárnő adta a kastély–kert komplexumnak. A későbbi években itt rendezték be a Császári Festménygalériát, melynek gyűjteményei az 1890-ben befejezett Szépművészeti Múzeumba kerültek. A kertet Dominique Girard bajor kerttervező elképzelései alapján 1700-tól kezdve alakították ki, tipikus francia-barokk stílusban, ennek összes kötelező elemével felvértezve, úgymint a szimmetriatengely menti szerkesztési elv szigorú használata, aztán lépcsők, kutak, medencék, természetellenes formákra nyírt sövények, illetve nagyszámú görög mitológiai ihletettségű, allegorikus szobor és szoborcsoport kertben való bőséges elhelyezése. Mindez ma az UNESCO világörökség része. Bécs első „állatkertje” is, a Menagerie, a Belvedere kertjében volt. Mikor Mária Terézia megvásárolta a Belvedere kertjét, az állatokat Schönbrunnba vitték, ahol I. Ferenc német-római császár (Lotaringiai Ferenc István), Mária Terézia férje megalapította a Schönbrunni Állatkertet, mely szíve vágya volt.
Akárcsak a többi Habsburg császári kert, a Belvedere 1918-tól kezdődően az Osztrák Köztársaság tulajdonába került. Ide tartozik az Augarten, Schönbrunn és a Hofburgban levő Burggarten, illetve Volksgarten is. II. József még régensként (1865-1880) megnyittatta a köz előtt a császári kerteket és vadasparkokat: a Prátert (1766), az Augartent (1775) illetve Schönbrunnt (1779). József nem szívesen járt Schönbrunnba, kedvenc helye az Augarten volt. A kertben felépített kis kastélyában együtt zenélt Mozarttal és Salierivel, az általa bevezetett matinék során. A reggeli előadások oka az volt, hogy a népszerűvé vált Augartenban délután már hemzsegett a tömeg, és ez zavarta a művészetek, illetve a botanika tudományába elmerülő császárt, aki ironikusan megjegyezte, hogy úgy látszik, ha csendre vágyik, azt csakis a Kapucinus-kriptában (Kaisergruft) fogja meglelni. Itt vannak a Habsburg uralkodók eltemetve. Az Augarten az itt működő porcelánmanufaktúráról, illetve az itt székelő világhíres fiúkórusról, a Wiener Sängerknabenről is híres. A porcelánmanufaktúra Meissen után a második legrégebbi Európában – alapítva 1718-ban –, és ma is működik. Az Augartenben, más bécsi kertekhez, parkokhoz hasonlóan, két hatalmas légvédelmi ágyútornyot (Flakturm) építettek 1940-ben a nemzeti szocialisták az angol bombázók ellen védekezve. Ezek ma is megvannak. Igazi elefántok a porcelánboltban ezek a tornyok a császári barokk kertben, de az impozáns fasorok és végtelen hosszú zöld alagutak képesek a tornyok komor szürkeségét ellensúlyozni.
Nagyon népszerű mind a helyiek, mind az idelátogatók körében a viszonylag kis alapterületű, a Hofburghoz közel álló két kert: a Volksgarten és a Burggarten. Napóleon 1809-ben, Bécsből való kivonulása előtt, a Hofburg előtti védművek egy részét, köztük a Várbástyát is felrobbantatta, és nagyon kedvére volt, amint későbbi apósa, I. Ferenc osztrák császár (II. Ferenc német-római császár) a Hofburg ablakából sápadtan nézte a megaláztatást. Napóleon bukása után itt alakították ki a Heldenplatzot és annak két oldalán a parkokat. A Volksgartent 1823. május 1-jén nyitották meg a publikum előtt, míg a Burggarten az utolsó zárt bécsi császári kert maradt, kapuit csak 1918-ban tárták nagyra. A magányosan sétáló Ferenc Józsefet életének utolsó éveiben gyakran látták alattvalói a Burggartenben sétálni. Egyedül álldogáló szobra, mely a kert sarkában, a kerítés túloldalán, a Ringen trónoló Goethe-szobor közelében található, csak később került ide. Eredetileg a bécsújhelyi városi parkban volt elhelyezve. A császár uralkodásának 60 éves jubileuma alkalmából készült, Josef Tuch alkotása. Egy másik szobrot is csak később helyeztek a Burggartenbe: a népszerű fehér márvány Mozart-emlékmű eredetileg az Albertinaplatzon állt, onnan csak jóval később, 1953-ban került a Várkertbe. A Viktor Tilgner és Carl König szobrász-építész páros műve.
A Volksgarten tervezői hűen követték Christian Cay Lorenz Hirschfeld kertteoretikus elképzeléseit, melyek szerint a népnek felajánlott kertekben a rendőri megfigyelhetőséget biztosító egyenes sétányok és áttekinthető alaprajzok alkalmazása javallott. Egyébként ezt a sokkal inkább katonai, mint kertészeti szempontú elvet később a Ring kialakításakor is figyelembe vették. Megfigyeltem, hogy a mai Bécs parkjaiban sincsenek búvóhelyek, mindenhova belátni, este pedig mindenhova bevilágít egy lámpa. Úgy látszik, ma is előszeretettel követik a Hirschfeld-féle kerttervezési hagyományokat. A Volksgarten közepén Pietro Nobile tervei alapján építették fel 1820 és 1823 között a Theseus-templomot, mely az Antonio Canova alkotta Theseus-szoborcsoport számára volt kialakítva, és a Napóleon fölötti győzelmet szimbolizálta. Canova eredetileg a szobrot a milánói Foro Napoleon számára készítette, de Napóleon bukása után I. Ferenc császár a szoborcsoportot megvásárolta és Bécsben mint győzelmi jelvényt felállította. A szoborcsoportot, 1890-es megnyitásakor, áthelyezték a Szépművészeti Múzeum előcsarnokába, a főlépcső pihenőjére, ahol ma is megcsodálható. A Volksgarten további két látnivalója az 1880-ban felállított Triton és Nimfa-kút, ugyancsak a már megemlített Viktor Tilgnertől, illetve Erzsébet császárnő 1904 és 1907 között elkészült emlékműve. A biedermeier idejében orgonáiról volt híres a kert – a törököktől vették át a növényt Bécsben, innen terjedt el egész Európában – és az orgonák ma is hihetetlen erővel illatoznak a kertben, ahol a II. világháború után tetszetős rózsakertet is kialakítottak.
Néhány éve fedeztem fel a döblingi Setagaya-parkot. Bécs döblingi kerülete testvértelepülési viszonyban áll Tokió Setagaya nevet viselő városrészével, mely japánkert telepítésével kedveskedett testvértelepülésének. A meglehetősen nagy parkot Ken Nakajima tervezte. A szomszédos 17. kerületben, Hernalsban, Tokió egy másik prefektúrájával együttműködve ugyancsak gyönyörű, hathektáros japánkertet, a Fuchu-parkot rendezték be. Japánkertek kialakításával rivalizálnak a bécsi kerületek, adná isten, hogy mindenütt csak virágpompával mérnék össze erejüket a versengő szomszédok...
(Kiemelt kép: Virágpompa a Volksgartenben - fotók: Másréti Kató Zoltán)
