Január elsején euróra ébredtek a bolgárok

Az euróövezet 21. tagjává vált a 2007-ben az Európai Unióhoz csatlakozott Bulgária. A bolgár nép számára nem volt ez újdonság, hiszen hónapokon keresztül még a „csapból“ is ez folyt. 2005 tavasza óta a Lidl-ben az árcédulákon a leva alatt már euróban is feltűntették az árakat, amik egyébként egy év alatt jócskán megugrottak.

A karácsonyi ünnepek előtt megfordult a kocka, felülre került az euró, alulra a leva. Így még szembetűnőbbé vált a drágulás, amelynek mértéke meghaladta már a 3,6%-ot.  Az árakat tekintve, némely kivétellel megegyeznek az osztrák Lidl-ével, de erős áremelkedés történt a CBA és egyéb üzletekben is. A változásokról a reklámújságok első oldalán figyelmeztették a vásárlókat, hogy már csak január 31-ig fizethetnek levával, valamint mindkét pénznemmel egyszerre. A kettős árazás következtében a pénztárak előtti várakozások ideje jócskán megnövekedett, kezdett elfogyni a türelmünk.

A témára vonatkozó érdekes képzőművészeti kiállítást láthatnak hamarosan a bécsi Wittgenstein-házban működő Bolgár Kultúrintézetben

A fizetés minden alkalommal azzal a kérdéssel kezdődött, milyen pénznemmel kíván a vásárló fizetni. A pénztárosok munkája erősen megnövekedett, annak ellenére, hogy a pénztárgép egyelőre még mindkét pénznemet mutatja és a számlákon is szerepel a váltás pontos értéke, azaz egy euró = 1,95583 lv. A vásárlók többsége inkább nem használva bankkártyáját, még készpénzzel, levával fizetett, a pultra borította az összes begyűjtött apró sztotyinkáját, amiktől igyekeztek a lehető leggyorsabban megszabadulni. A visszajárót már euróban és bosszúságukra ismét kisméretű pénzérmékben, centekben kapták meg.

Bankkártyával fizettem; a kasszában dolgozó hölgy rám mosolygott, szemmel láthatóan megkönnyebbült. Kifelé menet magamhoz vettem néhányat a Bolgár Nemzeti Bank színes szórólapjaiból. Részletesen ismertették az új pénzérmék kinézetét, rajtuk történelmi személyeket; a bolgár nemzeti ébredés kiemelkedő kulcsfiguráját (Szent) Paiszij Hilendarszki (1722-1773) ortodox lelkészt, valamint Rilai Szent Ivánt (876-946), másnéven Rilai Szent János bolgár remetét, az ortodox egyház szentjét, Bulgária védőszentjét. A centek (1, 2, 5,10, 20, 50) egy VIII. századból való, a világörökség listáján szereplő sziklaalakzatot/reliefet, madárral és kutyával ábrázolt lovast jelenítenek meg. Az érméken 2026 és cirillbetűs Bulgarija és leva vagy ctotinki felírat látható.

kép: European Commission - Economy and Finance

2026. január elsején eljött a változás ideje, euróra ébredtek a bolgár emberek. A szegényebb réteg nem igazán ujjongott a hírekben felemlegetett tőzsde 30 százalékos indexe kapcsán. Kisvárosi sétám közben messziről feltűnt, hogy a bank bejáratánál emberek csoportja foglalta el a járdát, akadályozva a közlekedést. Hosszú sor várakozott a pénzfelvevő automatánál is. Mindenki sietett átváltani a kézben lévő leváját, ami egyébként beváltható hat hónapig a bankfiókokban, ezt követően pedig már csak a Bolgár Nemzeti Bankban. A bankok a lakossági számlákon lévő pénzeket már január elsején elkezdték automatikusan euróra változtatni.  A nagy üzletláncokkal ellentétben a privát boltok, gyógyszertárak és egyéb vállalkozások még kihasználva a helyzetet, levát adnak vissza. Pl. az elektromos művek emberei arra hivatkozva, hogy bonyolult átszámolni a számlát, csak eurós befizetést voltak hajlandóak elfogadni. Az embereknek több mint 60 százaléka fél az euró bevezetésétől, aggódik a további élelmiszer-, benzin- és áramárak emelkedésétől, a turizmus csökkenésétől. Megjegyzem, nem mindenki számára idegen az euro, hiszen már jó évtizeddel ezelőtt is láttam az ingatlanirodák hirdetőtábláin, hogy euróban árulták a lakásokat és egyéb ingatlanokat (a kommunista, rendszerváltás előtti időben mindez dollárban történt). Naponta rácsodálkoztam, különösen tavaszi és téli időszakban (nyári-turista idényben tilos a külső építkezés), hogy a hotel-komplexumok úgy nőnek ki a földből, a tengerparti homokból, mint a gombák, és legalább ilyen arányban emelkedtek és emelkedni fognak az egykoron olcsó éjszakai szállások árai, már most is megegyeznek a nyugat-európaiakkal. Mi a garancia arra, hogy a külföldi turisták Bulgáriába mennek nyaralni, és nem, inkább más tengerparti országokba, mint pl. Olaszországba, Spanyolországba látogatnak? Talán a hazai vendégekre számíthatnak még.

Néhányan az ismerőseim közül megrázták a vállukat, nekik mindegy, úgysem tehetnek semmit a változások, korrupció, instabilitás ellen. Azt viszont mindenképpen pozitívnak vélik, hogy az euró megkönnyíti számukra az utazást. Hát ez így igaz! Buszon utaztam egy másik bolgár városba, a sofőrnek időnként fékeznie kellett a kanyargós úton, a kalauznő egyensúlyozva, fejét csóválva számolta tenyerében a jegy árából visszajáró centeket, néhány közülük leesett és elgurult: uzsesz, uzsesz ismételgette mellettem, azaz szörnyű, szörnyű! Úgy tűnik, napi méreg lesz a sok apró pénz. Egy nagyváros nemzetközi és belföldi buszpályaudvarán a mellékhelyiség használata már tavaly is 1,50 levába/77centbe került. Ez több, mint a bécsi Főpályaudvaron. A bolgár nyugdíj összege minimálisan 350, az átlagos fizetés pedig 600-650 euró. Mindezeket figyelembe véve, főként a szegény- és a középréteg nem túl lelkes a változások miatt. A lokálpatrióták kérdezik, hol van a mi pénzünk? Hol van a mi szabadságunk? Elveszett, mondják azok, akik már belefásultak az állandó kormányválságba, érdektelenekké váltak. Csak a jövő tudja megmutatni, Bulgária milyen irányba halad és mit fog nyerni igazából az euró bevezetésével.